Megbocsájtás

2013.05.12. 13:49

Furcsán telt a reggel. Sikerült átaludnom egy telefonos ébresztést (asszem többször is).Belső intuíciómnak engedve a napi NBA gyors átfutása után a Szent Margit (?) templom felé vettem az utamat. Misére. Emlékeim szerint volt 10.30-as mise. A gyakorlatban nem. Az elbocsájtó áldásra odaértem. Kisvártatva leültem egy padba olvasni, addig mantráztam magamban a megbocsájtást. Kértem és Adtam a megbocsájtás. Felcsaptam a könyvemet és belevetettem magam. Ez többszörösen fontos (?) pillanat volt, mivel az utóbbi időben nem nagyon volt könyv ami megmaradt volna a kezemben (Doreen Virtue - Szüntelen Éhség, Coelho - Manuscript found in Accra, AJ Christian - Mit keresett Isten a hálószobámban, Ayurveda stb.) Örömmel olvastam megint és itt most többre gondolok mint érzelmekre. Ahogy ott ültem és olvastam, a legnagyobb figyelmem közepette belém kúszott egy kép, ahogy mellém ül, lágyan megsimítja a fejemet, tarkómat odahajta fejét és így marad mozdulatlanul. Heves érzelmeket váltott volna ki belőlem ez a kép még napokkal korábban is. Most egy vagy komolyabb dobbanást és nyugalmat. Befejeztem az olvasást, gyűjtottam 4 gyertyát, jattoltam a perselybe. Meggyújtottam Őket, hálát, köszönetet mondtam a Magyar NagyAsszonyának, lepacsiztam Szeplőtelen Szűz Mária szobrával, térdet hajtottam és kijöttem. Félhangosan még eleresztettem a "Dicsőség a Mennyországban Istennek" mondatot. A piac felé menet még párszor elmondtam a mantrámat, de úgy érzem, hogy ez már "csak" a szorgalmi rész volt. Hiszem, remélem, hogy már kioldottam amit ki kell. Tervezek továbbra is dolgozni rajta, tudatossággal, tudatosságban. Már nincs benne fájdalom, szeretném elérni, hogy estére energetika változás se legyen bennem amikor mondom. Úgy érzem, hogy fontos, ez a következő lépcső. A harcos élete nem könnyű. Dícséretben szegény, tudatosságban telített. Jó hatással van Rám a könyv. Kevesebbet ülök a gép előtt, nincs bennem melankólia. El fogom még többször olvasni, szükségem van rá. Az Alkimista is ilyen. Délután találkozom a drága Plejádival (is). Várom már nagyon, szeretek Vele lenni. Nem beszélünk és érzem, tudom, hogy tisztít, emel. Magasabban van mint Én. Így van jól minden.

"Minden úgy jó ahogy van. Mindennek úgy kell történnie ahogy van. Minden irányítás alatt van"
(Mihael Arkangyal)

UI: A Hegyaljának jó lett a zenéje:
https://www.youtube.com/watch?v=qUrkh74MYzM&feature=share

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzetes.blog.hu/api/trackback/id/tr395296555

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása