Az utóbbi évek talán legrázósabb időszakát élem meg. Újból. Ez egy mindig ismétlődő hullám, hol fel, hol le. Nem érzem, hogy minőségi előrelépés lett volna a munkámban amikor 50 óra körül dolgoztam és amikor 39-et. Aggaszt a dolog, mert motiválatlan vagyok, fáradt és kicsit nem törődöm/le**arom.…

Voltam olyan balga, hogy amióta találkoztunk hallgattam zenét, olvastam írott és online sajtót is. Nem szeretem magam most ezért, szerettem volna jobban benne maradni az érzésben. Nem, itt nem arra gondolok, hogy szerelem meg csöpögés. Nem, félreértés ne essék. Arra gondolok, hogy végtelen öröm volt…

Szádra kent lágy májva pajkosan követi ajakad –ahogy kell-. Kezedre tekerve barna lombodat terelsz, tanítasz, okítasz. Türelemmel, ahogy a platánok nyújtóznak az égig. Mosolyogsz és kérdezel, mosolyogsz és válaszolok. Mosolygunk és a szemeidben úszom. Reggel Rólad…

Pasis Csajos

-       Mit kérsz? -       Kávét. -       Nincs kávém. -       Akkor zöld teát. Pálinkával. – válaszul felnevetsz. Lassan tekertem fel a rolót. Csikorogva, vijjogva jajgatott a reggeli órákban. A város úszott a napsugarakban. Azt mondtad, hogy ágyban…

Aláírtam a szerződésemet. Nem egyszer 75 CHF fog megállítani egy álom megvalósításával kapcsolatban. Úgy is most beszéltem az önszeretésről. SZERETEM 75 CHF-NYIRE MAGAM! Szeretem magam annyira, hogy megvalósítsam, ne csak megteremtsem. Faszfej voltam és az utóbbi pár órában…

Hála Istennek voltam olyan bolond és bohókás, hogy a szobából kifelé menet még elindítottam József Attila – Óh Szív! Nyugodj! c. versét (Ágnes (Vanília) előadásában). Testemet kirázó hidegként jött a megértés, elém állva az ajtó felé.  Megértettem, hogy a 3.…

Reszelt sajtként hullt a havaseső a tejfelős Alpok lábaira, a kémények forrón füstöltek mint a gőzölgő tészta. Tocsogós szürkeségben gázolva, víztől óvó pálcikával a kezemben kértem az égieket, hogy álljon el az eső. Szerettem volna futni menni. Estére, meg is hallgaták…

A gúsba kötött múlt suhanó vasmacskaként szakít ki a jelen elillanó lágy fájdalmából – mihez már olyannyira hozzászoktam. Szívemben ott lappang a kisértés, semmi nem sem történhet ugyan úgy már. Nem feledem az álmom, pereg a liliom, sepreget a mennyezet – felbojdult a…

Szemedben látom csillanó lelkünk könnyező táncát. Lassan pislog a gyertya a falon, irigységtől megsárgult árnyékunk követi lépteink. Lelkemmel markolom az érzést, szívembe zárom mi kicsorog, testünk a homokóra. Heggel csúfított tested múltunk koporsója. A tánc az…