Az utóbbi évek talán legrázósabb időszakát élem meg. Újból. Ez egy mindig ismétlődő hullám, hol fel, hol le. Nem érzem, hogy minőségi előrelépés lett volna a munkámban amikor 50 óra körül dolgoztam és amikor 39-et. Aggaszt a dolog, mert motiválatlan vagyok, fáradt és kicsit nem törődöm/le**arom.…

Naponta órákat töltök a fejemben a saját boldogságom után kutatva. Boldogtalan vagyok, pláne ma, amikor fáradt is vagyok. Isten tartsa meg jó szokását, a kollégák java része valahol máshol tevékenykedig, így legalább (most) egyedül vagyok. Már éjszaka sem érzem magam egydül. Oké, ez legtöbbször…

Voltam olyan balga, hogy amióta találkoztunk hallgattam zenét, olvastam írott és online sajtót is. Nem szeretem magam most ezért, szerettem volna jobban benne maradni az érzésben. Nem, itt nem arra gondolok, hogy szerelem meg csöpögés. Nem, félreértés ne essék. Arra gondolok, hogy végtelen öröm volt…

Annának teljes mértékben igaza volt amikor arról beszélt, hogy az emberi psziché olyan mint az izomszövet. Ha nem használod (bizonyos részeit) elhal. Elernyed. Nagyon találónak tartom a párhuzamot. A temető melleti padon ülve, egy fél árnyékos szombat este ciccent mellettem egy…

Néha csak tudom, hogy mit akarok. Odamegyek, megfogom és elveszem. Nem baszakodok, agyalok rajta. Egyetlen “veszély”, hely ahol elbukhatok,h ogy ha tu`l sokàig keresem a tökeimet. Erre van szükségem, ez a tàrgyy itt/ott van – odamegyek és elveszem. Akarom. Kell Nekem. Eltulajdonitom.…

Nem akarom, hogy ne találkozzunk soha többet, akárhogy is nézem, túl nagy veszteség lenne. Ráadásul tudod, én nem vagyok racionális... Elég pocsékul érzem magam, amiért így eléd tártam mindenféle gyengeségem és félelmem, amik ráadásul alaptalanok és egy másik dimenzióra…

Az úgy mondjuk elég komoly, hogy (reggel) háromnegyed 11-kor felcintettem egy sört. Azért ilyen későn mert a reggel 10 órát szélsőségesen korainak éreztem. Az elmúlt napokban arcon köpött a XXI. század, és az antipatikus, tragikus hős (Mike Moody,  House, Don Draper, Mr.Escobar…

Szeretek „belerévedni“ egy-egy pillanatba. Szeretem ahogy változik a gőzölgő kávé, amikor tejet adok hozzá. Szeretem érezni a testemet, az izmokat, hogy az edzésnek volt hatása. Kirázott a hideg ahogy a kezem a napon volt, a testem az arnékban. Hideg-meleg. Kettősség. Kettő és…

Nem hiszek az egyenlőségben. Nem gondolom, hogy a természet hisz benne. A macska ad egyenlő esélyeket az egérnek? Tessék menjél egérke, majd elfordulok és becsukom a szemem 3 évig amíg te elbújsz. A túlfegyverzett hyperkémkatona sem mondja azt a fakarddal rátamdó gerillának, hogy…