Ember
2014.10.26. 11:51
Néha csak tudom, hogy mit akarok. Odamegyek, megfogom és elveszem. Nem baszakodok, agyalok rajta. Egyetlen “veszély”, hely ahol elbukhatok,h ogy ha tu`l sokàig keresem a tökeimet. Erre van szükségem, ez a tàrgyy itt/ott van – odamegyek és elveszem. Akarom. Kell Nekem. Eltulajdonitom. Megho`ditom, leigàzom. Nem kérdezek, vàlasztok. Nekem az/ö kell. Nem kérdezem, mondom.Van egy furcsa, füszeres pikantériàja az ilyen eseteknek (még ha kevés is van belölük). Ilyenkor sokszor érzem azt, hogy nincs ami utamba àllhat. Kikerülöm, megoldom, megvesztegetem, àtmàszom, arrébb viszem stb. Nagyon egyszerü a képlet. Vagyok én, vagyok ami kell Nekem. A kettöt összeköti a vonal. Egyenesen pàlyàn halado`mozgàs. Ilyenkor sokszor hevesebben ver a szivem, a (nem?) kevés érzelmem (=vàgy) teljesen el/àt- tud formàlni. Mintha kilépnék magambo`l és egyszerre 2-3 ember fejével gondolkodnék, egy teljesen màs dimenzio`ban. Nem àllitom, hogy igy van. Azt tudom mondani, hogy igy érzem. Amikor ritka esetben egy Nöröl van szo`akkor nagyon bennem van az, hogy ütnék. Gyorsan. Tudatosan. Erösen. No nem félre érteni, nem öt – csak aki u`tban van. Màs kérdés, hogy a kurvàra civilàzatlan tàrsadalmunkban ezt nem lehet megtenni. Pedig néha jo`l esne felmosni egy-egy termet pàr emberrel. Làtom, érzem, elveszem mert kell Nekem. Ösztönàllat (?) – hivatalosan ember.
Szerző: Mr.Escobar
Szólj hozzá!
Címkék: élet változás szerelem fejlődés energia akarat bizalom romantika felvállalás Isten
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.