Paradigmaváltás. Szedjük szét a kifejezést, értsük meg, hogy mit takar a jelentése.

Paradigma jelentése: minta, összehasoníltáshoz alkalmazott példa (idegenszavak gyűjteménye)

Wikipedia 4 fő használatot jegyez a szó mellé:

• Egy tudományterület valamely általánosan elfogadott, zárt nézetrendszere egy adott korszakban, időpontban. Általánosabban: „A paradigma (vagy korszellem) a gondolkodásoknak, vélekedéseknek, értékeknek és módszereknek egy adott társadalom vagy szűkebben egy tudományos közösség minden tagja által elfogadott összességét jelenti
  
  
• Egy szó összes ragozott alakjának rendszerezett leírása, például igeragozási tábla
  
  
• A paradigma a felcserélhetőséget, egymásnak való megfeleltethetőséget (ekvivalenciát) is jelentheti
• A neurológiában szokás paradigmának nevezni a nehezen kimondható szavakat (pl. titoknokoknak), melyek kimondatásával a páciens artikulációs képessége vizsgálható.

Forrás: Wikipedia

A paradigmaváltás fogalmát, Thomas Samuel Kuhn amerikai zsidó származású professzor vezette be a XX. elején. Az Ő értelmezésében a fogalmat tudományterületeken belül kell/lehet használni amikor gyökerekig hatoló változáson megy át egy terület. Nem egy folyamatos fejlődési folyamat végtermékeként, hanem egy „nagy ugráskét“ tekint a paradigmaváltásra.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy az ördögbe kapcsolódik ez hozzám?!

Pénteken volt egy nem meglepő, de újdonságot tartalmazó beszélgetésem a munkahelyemen. Nem jó értelemben. Kollégiám úgy érzik, hogy nem tudnak Nekem feladatot delegálni, mivel nem tudok megfelelő minőségben (az Ők véleményük szerint!) jegyzeteket írni egy találkozóról, telefonhívásról. Nem vagyok arról teljesen meggyőzödve, hogy a komplexebb feladatok és a jegyzetelési készség egyenes ágon vannak összefüggésben. Természetesen védtem a becsületemet, magyaráztam a bizonyítványomat. Mindennek ellenére felkavart a „következő 2 hétben jelentős javulást várunk Tőled“ c. mondat. Nem mondanám, hogy a semmiből jött, ugyanakkor teljesen felkavart. Ennek hatására az utóbbi 2 napban sikerült több csokit ennem mint 2017 első 5 hónapjában (spoiler! kb 100 grammról van szó). Némi túlórával fejeztem be a pénteki napot, és miközben a vonathoz vonszoltam Magam azon gondolkodtam: valyon ez az Én lehetőségem? Valyon „kinulláz“ a drága jó Istenem és belekerülök egy se munka, se párkapcsolat élethelyzetbe? Tudom, elhamarkodott gondolat és heteket szalad előre az időben. Itt kell megjegyeznem, hogy az utóbbi 2 hétben teljesen kikopott belőlem a hit, akart (angolul: drive) a munkahelyem mellett. Megcsinálom a dolgom, legjobb tudásom szerint, de az utóbbi héten már elég keveset maradtam benn túlórázni, mindannak ellenére, hogy a korábbi 3 hónapban heti 3-4-szer voltam tovább benn, vagy dolgoztam otthonról is.

Mostanra érkeztünk el a történetben oda, hogy meg tudjam válaszolni a paradigmaváltás – Escobar párhuzamot. Eddig csináltam a dolgaimat egy hozzáállással, adott módon, hangulatban, feszültséggel, odafigyeléssel stb. Ez igaz mind a munkahelyi tevékenységekre is másra is. Reggel, ennek megfelelően „rebellis“ módon mentem templomba/misére: mellény, feltűrt ingujj – zakó nélkül! Quel dommage! – mondaná egy fhanszia. Ez számomra azért volt nagy dolog, mivel mellényt zakóhoz hordtam, 3 részes öltöny részeként amint meg vna írva. Ma nem, mert ma már változtam. Hasonló változást fogok eszközölni a munkahelyi hozzállásomban is, letéve egy „túlfókuszált“ megközelítés és felvéve valami lezser, laza már-már hanyag hozzáállást. Eistein mondta, hogy őrültség más/új eredményt várni miközben ugyan úgy csináljuk a dolgokat. Őrültség magamtól előrelépést várni, ha ugyanúgy csinálom, írom, hallgatom a dolgokat. Nem tudom, hogy mit hoz a kedd, lesz-e változás, tudok-e úgy javulni, ahogy Ők várják.

Bízom Istenben, de szárazon tartom a puskaport, így még Pénteken írtam 2 fejvadásznak, tegnap pedig egy 3.-nak. Védenem kell magam, hogyha bekövetkezik a „mivan ha...“ – ugyanakkor, ami talán még ennél fontosabb, nem vagyok boldog a munkahelyemen. Nem tudok boldogan bemenni az irodába, mert azt érzem, hogy legkevéssé sem tudtam a csapat részese lenni, hogy nem nagyon tudtam kapcsolatokat kiépíteni. Ebben egy felől Én is hibás vagyok (túlságosan befelé forduló vagyok – újból?), más felől egy kapcsolat mindig 2 félen múlik.

Mindezen dolgok szellemében fogok kedden bemenni az irodába, addig egy picit még fogok itthon dolgozni, mert Nekem is van becsületem és a személyiségem is azt diktálja, hogy amíg ott vagyok, addig a legtöbbet, legjobbat adjam ki magamból. Ha nem is jön össze, kötelességem megpróbálni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.