Az utóbbi évek talán legrázósabb időszakát élem meg. Újból. Ez egy mindig ismétlődő hullám, hol fel, hol le. Nem érzem, hogy minőségi előrelépés lett volna a munkámban amikor 50 óra körül dolgoztam és amikor 39-et. Aggaszt a dolog, mert motiválatlan vagyok, fáradt és kicsit nem törődöm/le**arom.…

Valahogy, furán vagyok Én bedrótozva ebbe a létformába vagy testbe. Megdöbbent, hogy még mindig úgy tudom kézbe venni a telefonomat, hogy azt várom, lesem és kívánom **** írjon whatsappon. Milyen pitiáner vagyok! Milyen erős a kettősség. Pitiáner vagyok, mert ha közeledne, nyitna…

Furcsa. Halmozottan jót tett Nekem ez a gyors, otthon töltött hétvége. Ráébredtem arra, hogy nem vagyok egy mélabús, besavanyadott, kényszerűen (önmagam által kikényszerített módon), már-már neurotiksan  maximalista, balsa, önsanyargató, senki által sem keresett ember. Jó…

Az egész valahogy egy bő három hete kezdődött. Global corporate communicaton vizsgára ismételtünk a kínai lány barátommal amikor egy kérdéssel ukázba adta, hogy utolsó vizsgám után méltóztassak átgaloppozni hozzá egy vacsorára. Iszonyat vicces volt, ahogy egy costa ricai egy…

E Ezen a ponton szeretném megköszönni Prof. Luratti-nak, hogy a látókörömbe hozta Tony Hsieh-et.

Hála Istennek voltam olyan bolond és bohókás, hogy a szobából kifelé menet még elindítottam József Attila – Óh Szív! Nyugodj! c. versét (Ágnes (Vanília) előadásában). Testemet kirázó hidegként jött a megértés, elém állva az ajtó felé.  Megértettem, hogy a 3.…

Bátori Kristófnak   "A szombat reggel napsugarai járták át a konyhát. Megtörtek a világos szekrényeken, csendben mozgó kés pengéjén. Fényes felületű ekrü színű bútorok. Az ajtók némlyike felfelé nyílt, némely tejüveggel csúszott a sínek között. Szerette a…