Bátori Kristófnak

"A szombat reggel napsugarai járták át a konyhát. Megtörtek a világos szekrényeken, csendben mozgó kés pengéjén. Fényes felületű ekrü színű bútorok. Az ajtók némlyike felfelé nyílt, némely tejüveggel csúszott a sínek között. Szerette a bútorokat, a króm fekete mosogatót. Arikannal tervezték meg az egész konyhát, Arikan nem volt se feleség, se bútorasztalos - egy megmentett ember volt. Határozottan, komótosan járt Monty keze. Kora reggel volt, 5:47. Csendben gondoskodott a konyhában. Könnyű szürke nadrág, papucs, sokat látott póló volt rajta. Meg, meg állt egy másodpercre. Szippantott egyet a frissen főtt kávé illatából vagy arcát napba temette. Szerette a konyháját, a parkos környezetet amit az ablakból látott, hogy a reggeli eső illatával úsztak be a fák illatai. Mosolyogva intett a postásnak az ablakból. Letette a kést, csendben lépdelve ajtót nyitott, lágyan behúzta. Könnyed mosollyal üdvözölte a kezet rázott vele. Váltottak pár szót franciául, nyújtózott egyet a hírhozó elköszönt. Lerakta az asztalra az újságot, marokra fogta a bögrét, kortyolt majd gyorsan átfutotta a címlapot. Szeretem a francia nyelvet jegyezte meg halkan. Félbe vágta a narancsokat, kifacsarta szűrt vízzel egy kancsóba öntötte. Amikor tudot féle szörpöt, levet csinált - gyömbérrel fűszerezve. Pikáns volt, Genfben kevéssé volt kultúrája, számos lélekjavító hatása ellenére. Megnyugtatta a házimunka és az aktív gondoskodás is. Gyümölcssalátát csinált, idénygyümölcsökből, vaníliás zabkekszet és palacsintát. Hitte, hogy az ízeknek érnie kell, amikor csak lehetett hagyta állni az összeöntött alapanyagokat. Megterített az asztalon két főnek, tetszése szerint. Vízes pohár, külön egy gyümölcsleves, nagyfenekű,talpas pohár. Sosem lehet tudni - sóhajtott fel és becsúsztatott egy üveg száraz bort a hűtőbe - had hűljön egy picit mosolygott utána. Tányér a tányéron, alatta szalvéta, felette kiskanál, lekvár,cukor, méz, kókusz tálanként kirakva. Örömmel tapsolt a teste előtt csendesen amikor befejetze az asztal díszítését. Neki ez túlmutatott egy megszokott megterítésen. Részletekig pontos, odafigyelő szeretet áramlott benne. Így fejezte ki. Így is. Két ujját a bögre fülébe csúsztatta, lágyan marokra fogta, így süllyedt a fotelba olvasni. 6:09 korán van még, nagyon. 8 -ig biztos nem ébred fel tekintett gondolataival a hálószoba felé. Elbóbiskolt a hajnali gondolatok tengerén. Mosolyogó örömmel konstatálta, nyújtózott, majd elernyedve adot még néhány szaladó percet magának. Újfent álmatag szemekkel felhajtott a bögre karamell színű tartalmát.  Gőzölve okádta magából a gép a feketén ragyogó kincset.

"Fogsz-e még szeretni mikor nem leszek szép és fiatal? Fogsz-e még szeretni amikor hasogat a lelkem? Fogsz-e még szeretni mikor könnyektől lesz fátyolos a szemem?"

Dúdolta halkan maga elé.

- Örökké foglak. - ölelte át hátulról bújva Belle. - Jó reggelt Macikám.

- Tudod, hogy nem szeretem amikor ezt mondod - fordult meg.

- Pedig olyan cuki. Aranyos és szeretnivaló. Mint Te. Tudod mi a legjobb? Halálra lehet ölelgetni! - kiáltott fel Belle és fúrta magát Montyba. Felnevettek.

- Kérsz kávét Kicsim? - kérdezte.

- Öööööm - emelte gondolkodás közben szájához az ujját Belle. Legyen egy tejhabos zöldtea. Sok fahéjjal. - Csíntalan gyerekként lóbálta ą lábát a széken ülve.

- Otthon rendeződnek a dolgok, úgy látszik jó irányban vannak. Azt hiszem. Fél11-re jön JJ, délután pedig lacrosse-ra vagyunk hivatalosak mindnyájan.

- Ühüm, emlékszem - bökte ki Annabelle az ing ujját majszolva. Hullámos fürtökben estek oldalra és előre a szőke tincsei. Óriási kék szemeivel rendre csúnyán néztek valahányszor egy tincs szabotáló akcióba lendült a nózija ellen.

- Tessék Kicsim - tette elé az asztalra Monty. Hagyd még ázni egy picit, had legyen ereje. Ránk fér azt hiszem.

- Csak Rád! Én mindig szép vagyok, vidám és friss.  Veled ellentétben Mr. Montgomery - mondta játszó hangon Belle. Még a nyelvét is kiltötte.

- Szeretem amikor játékos és pajkos vagy. Muhahahaha! -Kapta fel a székből és fújta meg a hasát Monty. - Muhahahaha! - nevetett fel újból és megint megfújta. Visszhangzott a kacajtól a lakás.

- Ne! Ne! Ne! Ezt neeee! Megadom magam! Megaaadoooom! - szabadkozott Belle. Lágyan tette le lábait a hűvös parkettára Monty erős karjaiből. Jelentősen nagyobb a rajta lévő kék ing mint sem szükséges lett volna, ahol lehetett kilógott belőle Belle. Még inkább kiemelte angyali mivoltát.

- Elfutok tuscsizni egyet jóó? - Sikoltott vissza - Még reggeli előtt. - Pultnak támaszkodva, karba font kezekkel nevette Monty Istennek ezt a csodás teremtését. - Nagyon szerencsés vagyok. Nagyon, nagyon szerencsés vagyok ezzel a lánnyal. - mondta magának és itt nem csak a testére gondolt. Áramot adott főzőlapnak, a kés hegyével kókuszvajat dobott a serpenyőbe és elkezdte kisütni a palacsintákat. Szerelemmel, ami fontosabb érzésekkel eltelve  kortyolta a kávéját. - Ki fog hülni a latte, már túl is ázott - vette ki a filtert. Rádiót kapcsolt, megfordította a palacsintát, elégedetlenül váltogatta a rádióadókat, végül charlestont indított bakelit lemezről. Kókusz lassit csinált a reggelihez magának. Remélem ízleni fog bellnek. Megkent egy palacsintát cseresznye lekvárral, meghintette mandulaszirmokkal. Négy oldaláról behajtott mint egy batyut, kis hézaggal, hogy a piros töltelék még éppen látszódjon.

- Mit alkot a legháziasabb maciság? - kérdezte Belle felvillanyozva. Szerette amikor Monty főzött. Szerette, mert szerette Montyt és fontos volt Neki, hogy befogadhassa amit tőle kap. - Hmmmm! Fantasztikus illata van és ahogy behajtottad! Olyan édes! Hmm! - szívta magába újból az illatát Belle. - Te mit eszel szép szerelmem? - kérdezte.

- Kókuszos zabkekszet, talán egy barackot. Nem kívánok most sokat enni. Talán picit később - válaszolt.

- Csodás napunk lesz! Annyira várom már JJ-t is! Rég láttuk már nagyon.

- Igen, az biztos - mondta félig nevetve Monty. - Túlságosan is rég - tette hozzá komoran."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.