Furcsa. Halmozottan jót tett Nekem ez a gyors, otthon töltött hétvége. Ráébredtem arra, hogy nem vagyok egy mélabús, besavanyadott, kényszerűen (önmagam által kikényszerített módon), már-már neurotiksan  maximalista, balsa, önsanyargató, senki által sem keresett ember. Jó hatással volt a Tinderezés (nem röhög!) Rám, ill. az önbizalmamra. Rájöttem, hogy igenis jó pasi vagyok. Juda Budapesten sikerült egy este alatt több “match”-et, egyezést összeszedni mint idekint az utóbbi hónapokban. Ez tegnap estére megdupálzódott. Hurrá! A magyar lányok csodaszépek! Meg nagyon sokszor, dagadtak, ostobák, rondák és igénytelenek. Műanyagok, műk, mesterkéltek, faragottak. A “skinny fat” kategóriát mindenki tegye ahova szeretné. Ennek a hétvégnek tulajdonítom azt is, hogy nem estem pánikolós félelem “rohamba”, amikor megláttam, hogy 5-ös lett a health policym. Azzal itt még nem engednek át, de egyszer a képzés alatt lehet kérni, kérvényezni, hogy az 5-ös érdemjegyet 6-ként számítsák be és engedjenek tovább. Ez meg is fog történni, mivel a vizsgaidőszak már lezárult és nincs kedvem nyáron újratanulni az egészet. Persze, az átlagomat lehúzza (7,6-7,7) környékére (10-es skálán, ahol 10 a legjobb, 6-os pedig a megfelelt szint). Mindenképp jó hatással volt Rám a hétvége, mert csak annyira érintett meg, hogy csettintettem és ennyit szóltam: api**ába! Valahogy ez a vizsgaidőszak nem járult hozzá ahhoz, hogy építse az önérteklésemet, önbizalmamat. Ez már a második rossz jegyem. Amilyen kiegyensúlyozott voltam az alapképzésen annyira nagy szóródással vannak itt a jegyeim. 6.0-9.0 között mozog szinte minden félévben. Az alapképzésben meg 4.14-4.21 között volt évekig. Igen, zavar, hogy nem lett minden jegyem magas, igen, ebben benne van az is, hogy a személyiségem ezen része (is) féloldalasan fejlett. A szóbeli készségeim sokkal fejlettebbek (példa: TOEFL vizsga, orális/beszélgetős rész 7/9, levélírás 5.5/9). Pár másodpercre elgondolkodtam azon, hogy ez most jó-e, rossz-e. A gyors végkövetkeztetésem az volt, hogy hosszútávon szóban, csoportban fogok dolgozni, amikor pedig egyedül leszek akkor pedig szervezni, tervezni fogok - ami meg megy, van benne rutinom. Talán lelkiismeretem megnyugtatása, önmentegetés, de úgy érzem, hogy a jegyeim nem adják vissza, nem tükrözik a tudásomat. (Cikk a több fajta intelligenciáról).

Tegnap véletlenszerűen belebotlottam egy másik magyar srácba aki itt csinálja a mesterképzését. Maradjunk annyiban, hogy lenyűgözött az amit elmondott, még ha csak dióhéjban is mesélt. 15 évesen került ki Zürichbe egy nemzetközi gimibe, ami elmondása szerint olyan volt mint a katonaság, Svájcban csinált egy BSc képzést, dupla szakkal és most csinál egy Banking & Finance mestert. 5 éve barátnője van, együtt élnek és tervezik a jövőt. Bevallom őszintén, hogy a szó jó értelmében irigy voltam. Mondom a jó értelmében. Ilyen akarok lenni! Ezt éreztem amikor mesélt. Ha nem tudok ilyen lenni a következő generációnak fogom ezt biztosítani. Nagyon szeretnék egy, a fejlődés irányába elkötelezett, tanulni mindig kész, sokoldalú férfivá nőni. Őszintén hiszem, hogy Genfen keresztül vezet az utam, hogy Genf lesz a következő “csomópont” ahol éveket fogok eltölteni. Persze, a holnap sikere már tegnap elkezdődött. Nincs mentségem arra, hogy nem kerültem be a középfokú, intenzív olasz csoportba, hogy 5-ös érdemjegyet kaptam health policy-ból. Jól esik nyugodtnak maradni, nem pánikolni, félni. Elmondani. Leírni.

Mr. Escobar Facebook

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.