Gazdagon tömve
2013.12.09. 19:28
A székre teritvén a reggeli újságot, urassan leülvén hátradőlök, lábam a korlát mintázatában támasztom. Dideregve figyelem a hegycsúcsokat, az épületeket, a kaminból felszálló füstöt mi körbevesz. Aranyló búzamezőként sárgulnak a levelek a zöld gyepen. Elmerengek. Képzeletben már pipázom, szinte érzem a vaníliás dohányt a számban, a kusza cseresznyét. Fel fel kuncogva majszolom a napi étkem apró adagját. Mint a megsárguló levelek, olyanok az érzések lelkemben. Néhányuk megbarnul és elhal, míg mások sárgán újraélednek, s zengve, énekelve köszöntik a tavaszt. Érzések. Ér. Zés. Furcsa, még mindig leírni is. Ér.Zés – hasonlón tagolom mint az őszült, hisz Ő szül vagy Őszül?
Esetlenül rakosgatom elmémben az érzést remélvén, hogy meglelem az értelmet, az értelem mögött. Meghökkenek. Ó! Te ostoba! Értelem nem lehet érzelem, mi lelkemnek élelem! Él! Él e lent?
Szerző: Mr.Escobar
Szólj hozzá!
Címkék: olvasás újság érzelem étel levél érzések pipa értelem ebéd aranyló merengés búzamező sztoikusok
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.