Nyújtózó napsugarak

2013.07.31. 06:33

Hajnal van, korábban ébredek mint Te. Leülök az ablak mellé a fotelba, elnyúlok benne, felrakom a lábam és gyönyörködöm. A lágyan beszűrődő hajnali napsugarakban, bútorokban,Benned, ahogy szikrázó hajadon csúszdázik a fény. Nincs zene, nem szól csak a csend. Hangtalanul simulok bele a környezetbe. Olvasni kezdek, látom, ahogy félálomban, tekeredve, egyik kezeddel keresel, hogy hol vagyok. Felnézel, álmatagon a fotelhoz lépdelsz, imbolyogva félig aludva. Hozzámbújsz,odafekszel és pihensz tovább. Olvasni már nem tudok, mert itt vagy. Mert itt vagyok. Eszembe jut Panni tanítása a jelenről és hagyom, hogy eltöltsön az ott léted belülről áradó örömmel. Lágyan simogatlak, sokkal inkább lágyan tartalak. Mocorogsz, mozgolódsz, a fejed már a mellkasomon van, jobb kezeddel lassan, lágyan simogatod a mellkasom. Veled ébredek. Ahogy simítasz úgy gyorsul a szivem verése - ébred a szervezet. Szájon csókolsz, majd a mellkason. Simogatsz még, majd nagy nyújtózások között felállsz és a fürdőbe mész. Nézem a tested, tetszik izmos, kerekded formáltsága, gyönyörködöm benne - erotikától mentesen. Üdén érkezel vissza, a reggel első mondata: "Te nem mész?". Mindárt, mindjárt megyek mutatom tétován a kezemmel. Nem akarok szólni, nincs kedvem beszélni. Csend van, suhog a törölköző.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzetes.blog.hu/api/trackback/id/tr335435125

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása