"Mi is az a dzsihád, amiről szólnak? Maguk sem tudják.  A dzsihád szunna szerinti meghagyása szerint dzsihád az, ha valaki tűri balsorsát, magas fokon űzi szakmáját, ha ellátja családját, rábízott nyáját, valamint a nő számára, ha gyermeket szül…"

"Nem üldözhetem gondolataimban. Az eltelt két és fél év Rólam kellett, hogy szóljon. Nincs többé rólunk. Összegezhetek, de sokáig nem tekinthetek visszafelé. Tudja amit kell. Én annyit tudok, hogy hiúsága - vitte fel saját magával szembeni is kérdően a hangsúllyát - miatt nem fog betoppani. Büszkeség? - kortyol bele a poharába - Talán. Dac? Továbblépés? Biztos. Nincs oka, hogy visszajöjjön - folytatta.  Kivéve, hogyha a langyos, hígfosból mersze van ugrani. Igen, az ismeretlenbe. Vagy az ismerős ismeretlenbe. Jó vagyok. Pokolian jó. Ki merem, ami fontosabb ki is tudom akasztani az érzelmi geiger számlálót. Félig teli vagy félig üres? Nekem félig teli. Amikor betelik (a pohár), felhajtom, aratok. Joycaster. Fel, fel mindig csak fel. Ő is egy csúcs a múltban. Jelenből nézve egy lanka teteje, messze mögöttem. Hagynom kell magam bízni. Dharma. Nem törhetem meg az egyetemes szabályokat, a fejlődés munkával jár. Akarattal. Minél többet foglalkozol valamivel annál kifinomultabb mestere leszel. Kinek a tanítványa vagyok? Mit tanultam az éveim során?Kitől tanultam? Bizonytalanságból, megoldást, átlátást, több szintű gondolkodást. Nincs normális meditációs rendszerem,de teremteni tudok. Megérintem az angyalok kinyújtott kezét. A korai (lelki)elfolytásokban gazdag szemet-szemért módszerben felismertem a sebezhetőséget, hiszen vakok között félszemű a király. Felszabadít a tudat és kell, hogy révületbe ejtve suttogják ajkaimra: kellesz. Munkában hiszek, a szerencse okozat. Eredmény. A félelem is."