Azt hiszem nehéz személyiség vagyok. Nem a személyiségjegyek, tulajdonsàgok miatt. Sokkal inkàbb (szerintem) azért amin, amiken gondolkodom. Amit olvasok. Azt sem tudom, hogy a kortàrsaimnak, csoporttàrsaimnak mi a norma. Azt tudom, hogy szabadidöben is szerettem/tek olvasni, ismételni a sulis cuccot (is) - még ha nem is feltétlen van eredménye. Legutóbb is befejeztünk egy csoportmunkàt, megnyitottam egy weblapot (Project Syndicate), arról pàr cikket. Amikor 1-1 megnézte a cimeket (gazdasàg, nemzetközi politika, innovàcio`) csak néztek (What the f*ck RU reading man ?!). Most azon gondolkodom, hogy talàn az egyetlen "könnyed" az életemben az a napi NBA-m (amerikai kosàrlabaszövetség). Napi eredmények, videók, statok. Furcsa. Engem az zavar,hogy mértéktartàs nélkül hülyére ebédeltem magam. Keveset tudok a "könnyü", populàris témàkról. 100-110 oldal a könyv, tegnap kezdtem, msot vagyok a 70. körül. Tegnap elött fejeztem be az elözöt (Ötödik hegy). Nem tudom. Most csak (ezért) nehéznek érzem magam. Tu`l komornak.

Tanultam az árnyéktól.

Itt màr tavasz van, nyilnak a fàk, most is rövidnaci van rajtam. Kiültem az egyetem mögé, a zöld részre olvasni. Egy idö utàn amikor màr nagyon kiàllt a nyakam, untam akkor csak keresztbe tettem a làbaimat és àtfontam a kezemmel. Néztem balra a füvet, gyepet és làttam ahogy ülök (az àrnyékom) egy fa àrnyéka mellett, ami olyan hatàst keltett mintha az égig, végtelenségig ért volna. Eltöprengtem azon, hogy lehet, hogy ott ülök az égig érö paszuly tövében és nem veszem észre/nem tudok felmàszni rà?

Rajong és megoszt!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.