Most, ahogy egy munkahelyi míting után leültem, a saját zakómról jutott eszembe, hogy a mostani párkapcsolatom a legfontosabb dolgot veszi el az életemből. A pénzt Az érzéseket. Gondolokd itt arra, amik az anyagiakohoz kötődnek. Ami a magénéletet érinti, ott már túl vagyok mindenen, megjártam Tolnát, Baranyát – újat már csak a (jövendőbeli) feleségem fog mutatni, senki több. Legalábbis így számolok. Az nyilalt belém, hogy a mostani magánéleti helyzetem miatt mennyi élményről maradok le. Itt nem csak arra gondolok, hogy milyen jó érzés lesz X vagy Y dolgot, márkát venni, hanem, hogy hány olyan eseményre, előadásra, múzeumbba nem tudok elmenni most amire vágynék. Nagyon. Talán, a saját időm eldobásánál még nagyobb bún, hogy a saját érzelmeim helyét dobom el, mert más dolgát teszem magam elé. Saját hülyeségemből akasztottam fel magam a véres alkonyatba meredő bitófára – a ködös albionban királynő kastélya mellett. Erre így most ébredtem rá, ahogy arra is, hogy a jelenlegi havi költségeimnek kb. a felét meg tudnám spórolni, hogy ha egyedülálló lennék. Ha egyedül lennék, a fizetésem max. 70%-a menne el, beleértve minden létező költséget a kajától a szórakozásig. Jelenleg, mivel Én vagyok az egyszemélyes kereső, így nem reális cél a 70%-ot félretenni – azért csak Én keresek mivel barátnőm kilépett a munkahelyéről ahogy elköltöztünk. A mostani lakástól meg sem időben, sem anyagiakban nem érte volna meg Neki visszaingázni. Jelenleg ebben a helyzetben várom a vénasszonyok nyarát, az őszt, mert előbb nem hiszem, hogy lesz lehetőségem lépni. Kivéve, hogy ha elszakad a cérna és teljesen kiborulva dobom rakom ki az életemből. Meglátjuk. Újfent azt érzem, hogy ezután nem nagyon fogok barátnő, párkapcsolat vagy bármi ilyesmi után nézni. Egyfelől, „A Caesaréit adjátok vissza Caesarnak, és az Istenéit az Istennek”(Márk 12:17), gondolok itt arra, hogy minden kapcoslat után van egy egészséges, gyász/egyedüllét szakasz ami az elcsendesédhez kell. Más felől, ezután a kapcsolat után sem fogom az érezni, hogy Nekem mennyire jó volt az utóbbi 5 évben (2012-től!) a lányokkal, csajokkal, nőkkel etc. Nyugodtabb Nekem egyedül, akármilyen önzően is hangzik. Alkalmi dolgok persze, szükségesek meg biológia, de újfent az érzem, hogy nehéz lesz innen előre mozdulni. Ami a legnagyobb ellentmondás, hogy Én már szeretnék családot. Feleséget, gyerekeket amit akarsz – csak nem a mostanitól. Öreg vagyok Én már bohócnak, illetve, ami fontosabb, hogy szeretném újból megtapasztalni azt a nyugvópontot amit már korábban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.