Pofán vágott az élet, mint Merkelt az illiberális demokrácia. Pontosabban az olasz B1 felmérő. Jelentkeztem közp szintű olasz intenzív nyelvtanfolyamra (az egyetem szervezi). Itt úgy mérik a dolgot, hogy írsz tesztet az első órán. Ha megütöd a szintet akkor jó, hogy ha nem akkor viszont látásra, kívül tágasabb. Nálam az utóbbi esett meg, ami (természetesen) nagyon zavar. Még előző este megkaptam a mailt, de csak ma reggel olvastam el. Nem sok választott el, hogy 6.43-kor nekiüljek (megint) olaszozni. Már hányingerem van a narancssárga könyvtől. Persze az önértékelésemnek sem tesz jót, hogy nem haladok az olasszal. Meg kell gyónnom, hogy olyan vészesen sokat nem tanultam, ill. azt se tudtam, hogy lesz ilyen teszt. Nekem ez a „defektem“. Nem figyelek a részletekre. Ami az olasz-spanyol-francia nyelvi vonalon hátrány.... Sejtésem szerint nem a tudással volt baj, hanem annak a pontosságával. Ez már nem fog kiderülni, nem mentem be a reggeli órára. Nem volt már kedvem, motivációm, hogy végig üljem. Eltört valamit ez most. Nem nagy dolgot, de eltört. Orsi írta a napokban, hogy (Neki) nézni is rossz, hogy mit csinálok magammal. Másfél éve nincs az életemben, de legyen. Igen, Nekem is vannak fejlett és kevésbé fejlett részeimre, igen, sok szempontból mondható, hogy önpusztító életet élek, sőt még érzések sincsenek bennem. Úgy nagy általánosságban. Nem maradtak. De persze, nem marad más. Visszamegyek és gyakorlok, folytatom ahol lemaradtam, ahol véget ér a tudásfonalam. Abban is biztos vagyok, hogy a befektett munka meg fog térülni. Valamikor. Valahol. Az angol sem indult egyszerűen, nem egyszer sírva mentem haza/volt kidobva óráról. Mindezek ellenére csak összehoztam egy felső fokot+kiegészítőt. A nagy magamba zuhanásom közepette feltettem magamnak a kérdést, hogy mi lesz így a franciával? A saxofonnal? Nem az a kérdés, hogy meg fogom-e tanulni. Hogy, mikor, energia befektetés a kérdés. Reményeim szerint mindkettőt tudom majd magyar ajkú tanártól tanulni – most érzem csak, hogy milyen sokat számít.

Pár napja háborúsat álmodtam. Ritkán álmodom. Háborúsról még sosem álmodtam.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.