Énok könyve 8. vers
2014.05.10. 23:25
"A titkok feltárása
8. 1. És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, késeket, pajzsokat, mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők, ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes drágakövek (megmunkálását), és minden színeknek festéshez való keverését. És a világ megváltozott.
2. És megsokasodott az istentelenség, és paráznaságokat (fajtalanságokat) követtek el, és mindnyájan eltévelyedtek, romlottakká lévén minden utaikban.
3. Shemjáza tanította meg nekik a varázslást (v. tanította a varázslókat) és a gyökerek vágását, Ármáres a varázslás elhárítását, Barákjéel (tanította) az asztrológiát, Kokábel a csillagképet, Ázákéel a felhők és jelek ismeretét, Szerákiel a földnek jeleit, Szamszávéel a nap jeleit, Száriel a hold útját.
4. És ahogyan az emberek pusztultak, felsírtak, és siralmaik feljutottak a mennybe."
Énok könyve. A rész ami leírja a bukott/ellenszegülő angyalok tetteit, tanításait. Azt hiszem ideje újraértelmezni néhány dolgot.
http://enok.uw.hu
Ennek értelmében bűnöztem, bukott tanokat üldöztem tudattalanul. Isten Nekem bocsásson.
L'occhio
2014.05.04. 14:13
Már órák óta gondolkodom ezen a bejegyzésen. Emésztem. Nem szerettem volna elsietni. Az egészet Schiffer Miklós írása indította el. Micsoda "véletlen"! Frei Tamás és Schiffer Mikós egy bejegyzésben, ráadásul évtizedes barátok - hála a katonaságnak. Mind a ketten jelentős hatással bírnak Rám az utóbbi hónapokban. Harmadszor olvasom el a bejegyzést és még mindig nem tudom megunni. Kálmán Imre egyik darabja jutott eszembe. Átvillant rajtam egy érzés/vágy (?), mintha jövőbeni pillanatban lettem volna:
Csendes boldogsággal támaszkodtam a panoráma ablakra, vártam az indulást a kolozsvári színházba. Tudtam, hogy Kálmán Imrét játszanak, hogy vastapstól fog zengeni az egész (!) színház a korábban említett darab alatt. A kolozsvári színház jelenleg annyira "román", hogy Tompa Gábornak hívják az igazgatót.
Amióta nem divat a katonaság azóta MO gyorsabban hanyatlik testben, szellemben, lélekben mint korábban. Sokkal több előnye mint sem hátránya van a kiképzésnek/sorkatonaságnak. Több szinten fejti ki hatását rövid és hosszú -távon egyaránt (állandó "farok összeméregetés" (köszi Anna!) - versengés, barátságokat, kötődések kialakulása, kiadós verések, verekedések stb.- hogy a pszichés oldal egyik feléből ragadjak ki pillanatokat). Katonaság mellett ritka a rossz közbiztonság. Úgy gondolom, hogy nagyon más lenne a helyzet a sötét Nógrádban, Borsodban (is), hogy ha falvanként/városonként/területenként "X" katona jelen lenne és/vagy járőrözne. Sok könyvet írtak ebben a témában, Nálam hozzáértőbb emberek. (Elvis) Presley is katonaként kezdte. Meg David Robinson, de azt hiszem még Shaq is. Bennem is van indíttatás, akarat egy katonatiszti iskola/akadémia elvégzésére.
„Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!”
Fogok Én még a L'occhioban (hasonló szintű helyen) vendégként megfordulni, azt hiszem nem is egyszer. Kavarognak a Nekem címzett mondatok a fejemben, hogy legyek türelemmel, hogy Cambridge-t is nyugodt szívvel vegyem célba (meg fog történni). Azt is tudom, hogy fogok/akarok nyelveket beszélni (német, francia, szerb, orosz (?)), valahogy vágtáznék a jelenemből ebbe (fent említett), és hasonló pillanatokba. Persze, a következő lépés előre, hogy rendeződik a nyaram: hogy akkor most Emirátusok, Japán vagy Anglia? Netán MO? Esetleg valami totálisan más? A változásom megkezdődött, már kézzel tudom fogni. Reggel felébredtem 9-kor (pedig hajnali fél2őkor még futni indultam, igen csak vidám/becsiccsentett állapotban!) megcsináltam a jövő heti prezentációnknak a gerincét és csak utána néztem rá az NBA-re, ahol 3 (!) darab mindent eldöntő meccset játszottak éjszaka. Tegnap délután is olaszoztam napozás közben, bár a szavakkal inkább állok hadilábon mint sem a nyelvtannal.
5 év múlva már szeretnék ott tartani, hogy gond nélkül öltözködöm kedvem és stílusom szerint, hogy bárhol/bármikor be tudok ülni egy italra, hogy (adott esetben) kedvem szerint tudom meginvitálni a Velem tartó NŐt ezekre a helyekre. Történelmet akarok írni, nyomot fogok hagyni a gúnyhatárokon belül és kívül is. Még mindig érzem, hiszem és vallom, hogy történelmi/átmeneti időket élünk. Tudom mit akarok. Tudom hova tartok. A végrehajtása pedig napról napra jobb. Meg tudom csinálni. Meg akarom csinálni.
Május 1. - Más szemmel
2014.05.01. 13:46
Ha már világszerete mindenki majálisozik gondoltam megemlékezek Sennáról, illetve a (K)Illuminatiról. Számomra ez a nap inkább indok arra, hogy Senna után kutassak mint sem a háttereseket "üdvözítsem".
"Az illuminátus rendet (latin illuminati „a megvilágosodottak”), más néven a bajor illuminátusok titkos társaságát, 1776. május 1-jén Adam Weishaupt ingolstadti filozófus, az egyházjog professzora alapította. A rendet rövid működés után Bajorországban, 1785-ben végleg betiltották, és azóta a szervezet hivatalosan nem folytatta tevékenységét."
No, ebben a kis bekezdésben benne van sok minden árulkodó dolog a kétházról, osztrákokról (a magyar vonalat - Herzl Tivadar - sem érdemes kihagyni!). Aki nem hiszi annak utána járnak!
Mindezek mellett, túl vagyok 2 vizsgámon, meglátjuk milyen lesz. Voltak trükkös kérdések, nem gondolom, hogy mind2ő kiemelkedő lenne. Megkaptam a levelemet a Municipio-tól, hogy nem megfelelő engedély miatt érvénytelen volt az ösztöndíjra való jelentkezésem, kíváncsian várom, hogy SA pozícióra behívnak-e interjúra. Lány csoporttársam már kapott e-mailt, hogy Őt várjak. Röhej és szánalom, hogy a következő napokban nem lesz órám :(. Szeretnék egy könyvet elolvasni addig - jelöltek vannak!
Tegnap este elmentem futni, vártam már nagyon. Süvítettem mint egy anyahajó a parton, de jól esett. 6 km-er (+/-) így is összejött. Szeretek hajnalban/éjszaka futni - még/már "szűz" a levegő, az utcák. Érzem a lábaimat, hogy dolgoztak tegnap, de azért fele annyira sem mint a legutóbbi "deadlift"-es edzés után JJ-vel. Na ott elgurult a gyógyszer.
Szűz(ek). Hmm.... Tegnap komolan elgondolkodtam azon, hogy talán (?) eljött az ideje annak, hogy legyen egy nem magyar barátnőm. Neki (=nem magyar lány) talán még tudnék/akarnék annyi bizalmat adni, hogy nem lép ki mellőlem a második kanyar után, hogy nem tudja majd jobban, hogy mit akarok.
"Szerelmet szeretnék, nem szeretőt.
Hidd el Én élni szeretnék, nem meghalni.
Hazámat szeretni és nem itt hagyni!"
Deniz. ft Palej Niki - A hazám
A fent idézett sorok jutottak eszembe a helyzetről. Külföldi barátnőben gondolkozom, éjszaka jelentkeztem Japánba nyári gyakornokna és Indiában is ugyan így vannak lehetőségek. Mindezek mellett kiemelten fontosnak tartom a kötődésemet az Anyaországomhoz, vallom, hogy egy özönvíz előtti kultúra sarja vagyok testben és lélekben.
Általánosan utálom most az embereket, szépen mosolyogva, nem is titkolva. Örülök annak, hogy (ki)őrjöngtem magam az előző bejegyzésnél - nyugodtabb vagyok, nincs bennem annyi indulat. Nyárra szeretnék megszakállasodni. No! Csak csendben szolidan, igényesen, kultúráltan, ahogy egy úriemberhez illik. Az alapvető vonal az Majkás/LBJ-s - ma mondjuk tisztesen megvagdosott a borotva.
"Úrnak születni kell, a paraszt meg terem mint a gomba!"
Az ingeimet vagy gonosz manók húzzák éjszaka egyre kissebbre vagy Én kezdek "hátban,vállban megcombosodni".
Szerző: Mr.Escobar
Szólj hozzá!
Címkék: edzés szerelem világ boldogság majális futás energia cionizmus akarat haza ösztöndíj ősi nép május 1 mozgás özönvíz niki szűz herzl tivadar szerető úriember illuminati szakrális áramlás szakáll senna deniz leszármazott James Majka palej killuminati streetworkout LeBron palej niki LBJ kajális
Hitetlenek (Tamás) vasárnapja
2014.04.28. 23:13
Örömmel és boldogsággal zártuk le a (pszicho)terápiánkat Annával, de ha Tőle eltekintek alig volt 2-essel kezdődő aki nem okozott csalódást az elmúlt héten (vagy korábban). Igen, tudom, hogy az elvárás a legelső lépés a csalódáshoz. Legalább az osztálytalálkozónk jól sikerült. Szombaton este kezdődött,de vasárnap reggel ért véget.
MO-n voltam tizenXnapot és igenis szerettem volna találkozni lányokkal, hátsó szándék nélkül (is). A Gólyán és még 1-en kívül mindegyik csak bukta volt, pedig mindegyik tudja, hogy negyed évente vagyok (kb.) MO-n. Mindegyikkel előre meg lett beszélve, hogy akkor talunk. Az állítás (újfent) igaz, sok a rohadt gyümölcs. MO-n is. Meglep, hogy mekkorát tudnak Rajtam rúgni egy-egy döntésükkel azok akiket Én fontosnak aposztrofáltam. Sokáig úgy éreztem, hogy bővül a köröm, az emberek száma körülöttem. Hát... kurvára nem. Utolsó, ótvar, szakadt, retkes, tetves, fogatlan, számomra már megbízhatatlan k....kedves lányok. Cseresznye volt a tejszínhabra, hogy egy hete kellett volna visszavinni az egyetemnek egy projektort ami az Én nevemen van kint. Igen! Jó a tipp! Lánynak kellett volna vissza vinnie. Amikor megtudtam nem húztam fel magam ennyire rajta – csak így utólag. Betudtam annak, hogy karma. Eljött az a perc amikor félbehagyom az egész szart amit most csinálok. Nem éreztem, hogy (jelentős) sikerem lenne benne, a személyektől kaptam örömet, jó érzést, de külön választom a szervezetet („munkát“) és az embereket. Ott amúgy is 2-esekkel kell(ene) dolgoznom. Faszom tele van. Nagyon sok és nyomdafestéket nem tűrő kifejezést hagytam most ki. Köszönöm! Igen, elértétek (alle zusammen), hogy egyedül akarok lenni! Köszönöm! Olvadjon viasz a sírotokra.... Fejben tudom, hogy mit kell csinálnom, de a kurva fejemben nem élhetem az életemet! Nem a fejemmel érzek! Nagyon szerettem volna Samshanak adni egy esélyt, egy fa....gyit, kávét, de most:
„hazudjak Neked vagy hazudjak magamnak!? Hazudjunk mindenkinek akik mást akarnak?! (...) Én gondolok Rád, Te is gondolsz....De kire?“
Majka ft. Curtis – Csak Te létezel
Újból ott tartok, hogy két dologban nem csalódtam: (1) kosárlabda/edzés (2) fiúk. Miért van az, hogy a maszkulin dolgok tartósak az életemben?! Azért mert nem bonyolítják túl, nincsenek túlbonyolítva. A Gólya elmondta, hogy Ő is túlbonyolít mindent. Majd kinövi. Megint mi marad? Amit lehet megteszek azért, hogy elhúzzak a véreres faszba Japánba a nyáron. 6-8 hét visszafelé még talán a Kambodzsa/Nepál/India hármasba is be tudok ugrani – vagy legalább is egyikbe több napra. De ez megint az elme beszéde. A szív még mindig ugyan azt mondja:
Még mindig csalódott vagyok, még mindig ölelve akarok lenni, még mindig biztonságot szeretnék, örömmel (!) gondolni arra, hogy mellettem kelhetnek, hogy van barátnőm! Kiegyensúllyozottabb lennék, hogy ha kecskéket akarnék dugni...állítom! Ami a különbség pár évvel ezelőtti állapothoz képest, hogy most tudatosan, akarattal „csapom a fejemre a kapucnit“ sokak előtt, miatt, alatt.
"én meg rájöttem, hogy a kedves fajtársaim miatt minden nőre egyformán gondolnak a pasik és hogy az agy mint dolog és gondolkodás mint tevékenység nagyon hiányzik beklőlük és ha ilyennel találkozik egy mai pasi akkor sajnos nem tud vele mit kezdeni"
Gólya
De persze, megint mi marad? Ami lenyom az fölfelé lök. Még finomabban meg tanulom kombinálni a ruhákt, nem lesz kifogásom arra, hogy miért nem tanulok nyelvet. Még csendesebb leszek persze. Még zárkózottabb. Az indulatok jogosak, a „kesergés“ nem! Pár hete mondtam azt A Főnöknek, hogy magánéleti boldogságomat bármikor elcseérlem az általam kinézett PhD-ra. Csak hagyjatok békén. Elmúlt minden (érzés) bennem? Lehet. „Hivatalból“ mindig van bennem hit, remény, de egyre mélyebben. Ő (A Főnök) benne mindig bízok, Ő vezeti léptemet.
Konc
2014.04.15. 09:37
Aki ismer egy picit az tudja, hogy az átlagnál erősebb összefüggésben van Nálam az étkezésem/táplálékbevitelem - zene és a jó/rossz kedv. Szép kis háromszög. Amikor nem ettem eszek egy jó ideig, eljutok egy szintre amikor megzuhanok mint a magyar gazdasgág 2006-ban. Képes vagyok a szikrázó napsütésben is magamba roskadni, de mellé zuhanni. Amit kifejezetten szeretek, hogy ilyenkor remekül tudok szembe nézni a (pszichés) dolgaimmal. Én ilyenkor jól tudom boncolgatni magam. Nem tagadom, hogy nagyon erősen zárt vagyok - oké, szimplán cask introvertált. Sokszor még Magamnak is nehezen nyílok meg (hajlamos vagyok a gondolatoktól is elkalandozni, ugrálni köztük), bölcsebb napjaimon ilyenkor szoktam magamhoz venni egy csipetnyi alkoholt. Nem az alkoholizmus, függőség miatt. Nem,nem. Azért, hogy tudjak bent vájkálni. Kevesen ismernek, még kevesebben értenek meg és még náluk is kevesebbeknek akarok (!) megnyílni. Akihez egyszer érzelmileg kötődőm, akinek mellé meg tudtam és akartam is nyílni az az ember nehezen kerül ki az életemből.
Valahol a metszetben vannak azok az emberek akiktől be tudok és akarok fogadni szeretet minőségében, intimitásában. Nagyon nehéz kiesni bárkinek is ebből a metszből. Hétfőn merengtem el azon, hogy van olyan személy a múltamban akire (nagy eséllyel) a legtöbben még az ember jelzőt sem használnák, de Ő Nekem még mindig ott van. Egy olyan személy akivel el tudok még képzelni egy intim, meghitt beszélgetést, akár egymást ölelve. Az akaratom, éhségem a szeretetre, odafigyelésre tartja ott - a tudat, tapasztalat, hogy mi az amit Tőle be tudok fogadni. Pedig bizalmat nem érdemel! Egy fél cseppnyit sem! De ugye az érzések forgatják a világot! Hogy visszafelé működök? Áááááh.... fenéket! Mások működnek túl egyformán! Bármikor gond nélkül képes vagyok a saját "jómról" lemondani egy nagyobb, jobb dologért. "Önzetlenségi együttható".
A tegnapi nap után még erősebben tudom az angyalok létezését. Ahogy azt is, hogy nem minden angyal "jó". Az, hogy sárgás,fehéres fényben rózsaillatban úszva jönnek és megmentenek minket számomra marketing maszlag. Nem gondolom, hogy ilyen rózsaszín csillámporos lenne az égi élet. Senki nem fog semmit megtenni helyettünk. Az emberiségnek része a pusztítás. Atomkísérletek embereken - erre mit lehet mondani? Ja, igen. Ez a jéghegy csúcsa. Igen vannak angyalok. Igen, léteznek. Igen, Casciai Szent Rita is mindig meghallgat - és igen, rég óta csatároznak odafent is - elmondta már Hermész Triszmegisztosz is.
Chill and twist a while
2014.04.11. 09:03
Szeretek „belerévedni“ egy-egy pillanatba. Szeretem ahogy változik a gőzölgő kávé, amikor tejet adok hozzá. Szeretem érezni a testemet, az izmokat, hogy az edzésnek volt hatása. Kirázott a hideg ahogy a kezem a napon volt, a testem az arnékban. Hideg-meleg. Kettősség. Kettő és mégis egy. Csendben szólt egy régi klasszikus a szobámból. Nagyon könnyen bele tudom érezni/képzelni magam egy-egy előadó helyébe. Ettől függetlenül is eszembe jutott Shamsa és Khisgee – és azok a dolgok amik fontosak Nekem. Igen, két gyönyörű csoda, két lábon járó mennyország. Csodás, csiszolt drágakövek – még ha másmilyenek is.
Meglepő módon várom, hogy MO-n legyek. Végülis, csak tekerni egyet és lazulni.
Securitate
2014.04.05. 23:26
- Mit kérsz?
- Kávét.
- Nincs kávém.
- Akkor zöld teát. Pálinkával. – válaszul felnevetsz.
Lassan tekertem fel a rolót. Csikorogva, vijjogva jajgatott a reggeli órákban. A város úszott a napsugarakban. Azt mondtad, hogy ágyban maradsz még, hallom, ahogy a konyhában vagy, felteszed a vizet, kinyitod a szekrényt. Zsebre tett kézzel csodáltam ahogy a mediterrán utcakép megöleli a havas alpokat, a nem is olyan messzi távolban. Kívántam, hogy ölelj hátulról, hogy átkarolj. Mellém léptél, beletúrtál a hajadba:
- Látod? Este ezt mondtam – mutattál balra.
Másodpercekre elmélyedek a feltörő nap sugaraiban. Elmém kitörni vágyó, rideg kérdése ránt vissza a valóságba.
- Mióta dolgozol a román Securitátétnak?
Kiejtem a kérdést elmémben,de nyelvemen megrekednek a szavak. Lopva nézlek, figyellek. Nézem a szép lábaid – pizsiben is tetszenek.
- Mézet kérsz bele?
- Igen, köszönöm.
Behozod, asztalra teszed a teasütemény mellé. Kimegyek, behozom a Te bögrédet is. Csendben ülünk az ágy szélén, pörögve duruzsolnak a reggeli olasz hírek a rádióból. Referendum, forgalmi dugó Északon, időjárás. 7:19. Forró a tea még rettentően, fújom,fújom és várok. Nyugodt fáradtság van bennem, fel,fel ötlik az éjszaka bennem. Felébredtem, hogy felébredtél, hogy rosszat álmodtál. Gonosz "data analysis" mondom magamban, kis humorral – elmosolyodom. Várom a percek múlásával, hogy a tea kihüljön. Kimegyek a konyhába, leiszom picit. Hideg vízet adok hozzá. Iszom picit, hideg vizet adok hozzá. Iszom sokat, hideg vizet adok hozzá; és pálinkát. Visszaülök melléed az ágy szélére.
- Kérsz? – tartom feléd bal kezemmel a bögrét, anélkül, hogy Rád vagy a szemedbe néznék.
- Köszönöm nem. Szeretem a forró teát, de nem azt a fajtát amit Te iszol. – elmosolyodunk.