Az erékélyről szemléltem az Erdély felett kerekedő felhőket amikor mediterrán módra, már-már menetrendszerűen elkezdett öblös cseppekben esni az égi könny. Oké, benne van, hogy ez is mesterséges volt. Megint három színű volt az ég. Nagy, narancssárga, sötétkék és közel fekete. A kerti lombok olykor, olykor felcsaptak a látóterembe a szélen lovagolva. Átfutott a fejemen az elmúlt pár nap, Agnese, Izi, Kriszti vagy épp Rita. Amennyire támasztottam a korlátot, annyira szerettem volna, hogy ha mással osztom meg az égi lobogót.  Megforgattam egy pohár rosé illatát, elrévedtem Agnesen. A romantikával telt levéltárak, a poros XVIII. századi MO, dolgok amik boldoggá tesznek, hogy mennyire nevettem amikor kijött belőle a gyerek, egy 25 éves testben. Magamba szívom az eső illatát, megforgatom újból a bort, orromhoz emelem és megtelek a hideg levelek illatával. Kezembe veszek pár szem manduált, megszárítot barack magot és lelkemben dallam indul. Felcseng a jazz, Amy Winehouse, a lassan táncoló dallamok. 40’es, 50’es évek dallamosan csúszkálnak a történelmi korokban. Morfondírozom, hogy miért Agnesevel táncolnék legszívesebben a minket verő esőben. A barackot vagy az Ő derekát fognám-e szívesebben? Merengve szelem számba a létől csorduló őszibarackot, az esőre kilépve rebegek hálát egy Fentebbi Erőnek. Az esőért, a barackért, a késért, ruháért, élelemért és pusztításért, hogy biológialiag egészséges vagyok, kémiailag mindenem megfelelően, annál jobban működik. Fél baracknál egy nagyot nyújtózom, vállamban, mellkasomban megfeszülnek a rostok, érzem a tegnap este munkáját. Magam előtt látom az ezüstlő holdban  ásító Pilist, a királyi kecsességgel sétázó szarvasokat, Szám jár, a barack fogy az elmém játszik, futva fut a réteken és mezőkön. Gyorsan füstölő cigarettára gyújtok, felhangosítom a dallamokat. Töprengek, hogy Agnesevel elkezdődött egy tánc, egy méltóság teljes udvarlás, annak módját megadva vagy csak az időmet, energiámat, pénzemet vesztegetem? Tetszik a mértékletesség amivel lassan sodródunk mint az esővíz a patakban, de töredelmesen bevallom, hogy a leányzó ajkáról már oly’sokszor, oly’szívesen loptam volna csókot. Is. Talán a nyáron először van egy picit üres estém (amikor ezeket a sorokat írom), persze ez a mese is az érzésekig tart.

„A mesének se igaz a  fele se, de legalább a mesemondónak is meglesz a felese“ – imádom 2 Arc zenéjét és szövegeit, akármennyire depresszívek is. Megállapítom, hogy csapongok, hogy a lovász, lovagló lányok igen, igen csinosak. Akár Andi, Lizi vagy Petra legyen is az. Reményeim szerint záros határidőn belül a lovaspólóval is bővíthetem a sportismeretemet és élményeimet. Várom nagyon. Mára ennyit, a rosé még vár,

A testvéreid már várnak a következő életedben, ne keresed ŐKet megtalálnak. Ebben bízhatsz

Szádra kent lágy májva pajkosan követi ajakad –ahogy kell-. Kezedre tekerve barna lombodat terelsz, tanítasz, okítasz. Türelemmel, ahogy a platánok nyújtóznak az égig. Mosolyogsz és kérdezel, mosolyogsz és válaszolok. Mosolygunk és a szemeidben úszom.

Reggel Rólad álmodtam.

Szeretem a könnyed mosolyod, egyszerűen nőies ruháidat, finom klipszeidet léted légies összhangját.

Sokszor azt érzem, hogy Te vagy az örömöm az olaszban. Nagyon szeretnélek már megcsókolni hajadba dúrni, erősen megfogni és forrón megcsókolni – érezni, ahogy robbanásszerűen feloldódunk egymásban. Csak ott lenni, újból ebben a feloldott, áramló állapotban. Lángolva, ruhába zárva, de égbe tárva.

Már napok óta lappang bennem egy érzés. Nem az, hogy a brazilok 1-7-re mentek a stadionba vagy, hogy náthás lennék. Az utóbbi napokat már Judapesten töltöttem. Valahogy elkeserít az amit az embereken látok. Nem célom belemenni az ok-okozati összefüggésbe, sem megváltó receptet ajánlani. Elkeserít amit átéltem eddig. Tegnap találkoztam Andréval. Ahogy beültem a kocsiba már az első lámpánál kifakadt magából (szokásával ellentétben).

„Haza ne gyere! Ezeknek bazd meg semmi sem jó! A körletben felújították a játszóteret, térfigyelő kamerákat tettünk ki, sebesség korlátozó táblákat, tükröket a problémás kanyaroknál, számos fejlesztést történt és zajlik most is, élére zselézve állnak a fúszálak fotózásra készen, bazd meg és ezeknek is kevés! Sehogy és semmi sem jó Nekik. Tegnap reggel kinyitom a postaládámat és bazd meg kapok egy levelet XY bácsitól, hogy a parkolóőrök az úttesten mennek át és nem a zebrán. Ezzel milyen rossz példát mutatnak a gyerekeknek! Hát... órákon keresztül fogalmaztam a válaszlevelet. Dunába való ágyútöltelék mind! Ha megcsináltatod nem jó,  jön a „de miért nem amúgy csinálták?!“, szar lett vagy az idejevótmá‘ válasz. Rémes!“

Estére az edzés picit lenyugtatta, de egész délután türelmetlen, ingerlékeny volt. Eleinte azt hitem, hogy Tőle vettem át ezt a hangulatot, de aztán rájöttem, hogy nem így van. JJ is ki volt, 2 éjszakai műszakkal többet melózott, cserébe kapot kevesebb fizut. Ezektől mentesen is rámült egy lefelé húzó érzés ma (vagy csak összeszedtem vmit szellem szinten amit nem kellett volna). Tudom, hogy erre a legutóbbi 2 találkozóm/randim is rátett, a második kör előtt olyanok lettek a „drágák“ mint a magyar forint. Gyorsan zuhantak a semmibe. Egy különlegesen csinos szőke, zöld szemű, gyerekorovos, hosszú lábakkal (is) kifejezetten hiányzik. Szerintem holnap átmegyek Flórához és megérdeklődöm, hogy olyasmi csajokat mint Ő (mérnök és/vagy orvos, konzervatív nevelésű, hangaszeren játszó stb.) merre lehet találni.

Gabotól hazafelé a villamoson jöttem rá, hogy itt már idegen vagyok, amott meg sosem leszek otthon. Ma nagyon elgurult a gyógyszer, valahogy be vagyok punnyadva. Én nem ezt a Magyarországot hagytam itt! Nem tudom elhinni és nem is akarom elhinni, hogy ennyire egysíkúak és ostobák lettek az emberek! Arikan mesélte, hogy egyetemi docens/tanár azt sem tudta, hogy mi az a TAJ szám. A korábban emlegetett szőkeség mesélte, hogy 3 szót (!) nem képesek megjegyezni az asszisztensek! 3-at! Nem terminus technikusról (szaknyelv) van szó, hanem normális „magyar“ beszédről. Nem tudom elhinni! Ennyire képesek belenyugodni a fosba, kényelembe, nyomorba?! Igen, tudom, hogy milyen lent és fent, voltam a (karrier) létra mindkét felén. Voltam döntéshozói pozícióban itthon és voltam bolti eladó is. Éltem Én is havi 50-ből. Elmúlt, kiverekedtem magam belőle, lépkedek a Bentley-m, Aston Martinom felé. TÁMOP, Coursera, Online oktatás, könyvtárak. Túl sok (ingyen) lehetőség van ahhoz, hogy valaki, valamilyen módon előre lépjen. A web 2.0/web 3.0 világában nagyon kevés olyan tudás van ami 100%-ig elzárt, nem hozzáférhető. Más kérdés, hogy az nem is az Átlag Áronnak van címezve. Ez, ami most van Nekem nem MAGYARSÁG. Nekem MAGYARnak lenni egy megtiszteltetés, egy minőség, egy erkölcs egy kötelesség. Minden helyzetben a legjobbat fogom kiadni magamból, legyen szó akár iskoláról, magánéletről vagy éppen megjelenésről. Ugyan úgy szeretnék szerelemben szeretni egy naplementében mint guggolni. Erikával beszélgettem délután, aki szintén az érettebb korosztály tagja. Elmondása szerint 5 éve találkozott (minőségében) olyan férfival aki tudott kopogni, magázni, megfelelően beszélni (stb.). Akárhonnan számolom az 2009. Nagyon UFO-nak érzem magam most, pedig egy fekete zakó, szürke-fehér kalap nem tesz azzá. Nem tagadom, valahol megértem a társadalom felső „X“%-át, hogy összezárnak, egymás között osztanak és kritikusan óvatosak a lefelé való nyitással/beengedéssel. Aki homokba dugja a fejét, csak az nem látja, hogy a) a társadalom még jobban szétszakad b) egy baszomnagy háború felé tendál a világ – amit nem biztos, hogy megúszunk atom/neutron mentesen c) seggbe is kúrják.

Furcsán álltak össze a csillagok, hogy most érzem ezt. Deva Primal zenéje lecsitít, de nem nyugtat, a Jai Radha Madhava kifejezetten tetszik. A konklúzió nem változott, ugyan az mint egy órája. Elmegyek a faszba guggolni.

Az egész valahogy egy bő három hete kezdődött. Global corporate communicaton vizsgára ismételtünk a kínai lány barátommal amikor egy kérdéssel ukázba adta, hogy utolsó vizsgám után méltóztassak átgaloppozni hozzá egy vacsorára. Iszonyat vicces volt, ahogy egy costa ricai egy libanoni és egy Én, 100% „ungarise“ gombócot csináltunk a kínai lány lakásán. Egy a golyókat formázta a tésztából, a másik nyújtott őket oválisra, Én meg töltöttem. (Külön öröm volt számomra, hogy 2 óra napozás után sikerült szépen lebarnulnom! Amit „véletlen“ kiemeltem fehér inggel és világos vajszínű nadrággal. „Véletlenüll“.) Elfogyott egy üveg fehérbor, egy üveg vörösbor, egy üveg prosecco. Nagyon sokat nevettünk és remekül éreztük magunkat. Amikor Aliéah a 2 tevés viccét mesélte könnyesre nevettem magamat, miközben a fejemet az aszalba temettem. Pezsegve beszélgettünk a jövönkről, a gombóc megfelelő töltési és hajtogatási módszeréről, a párkapcsolatokról. A costa ricai lányt még csinosnak is látom, még van párja. Andrea. Úgy is halálra van ítélve a kapcsolatuk a lány megy haza, nem akar Európában maradni. Örültem, hogy ott vagyok, hogy merek enni (fehér lisztből készült gombócot ?! – wtf ) megtalálva a mértéket.

Egy már-már romantikus pillanatban Viával egy vaníliás pipa mellett beszélgettünk arról, hogy egy Vespának milyen színűnek kell lennie. Felvillanyozta az elképzelésem: egy Vespa legyen piros, mély meggy piros – kezdtem bele. Gondolj bele, azt fel tudom venni egy szürke öltönnyel, fehér inggel, piros nyakkendővel és piros díszzsebkendővel. – érveltem. Elégedett mosollyal bólintott, hogy tetszik Neki. Pláne, hogy hófér bőr ülésben is egyet értettünk. Bár egyenlőre (?) csak a pipát osztottuk meg, de nem éreztem semmi távolságtartást a részéről, nem húzodott el, hogy ha megsímitottam.

A következő napokban szerintem bejárom a környéket, abban bízom, hogy felhős 20 fok lesz. Egyrészt jobb fényképeket tudok csinálni a telefonnal, másrészt akkor tudok elegánsabb hangvételben öltözködni. L’Occhio di stile – jövök!

Sokat gondolkodtam magamon, meg így a nyáron. Ezen a két hónapon amit el tudok majd tölteni MO-n. Lényegében 48 óra és meg kezdődik a szabadság (06.23-i vizsgám fittyfenelófasz). Remélem meglepődöttségedben nem fogsz az asztal alá esni, de rendszeresen, 2-3 naponta borotválkozom. Pengéssel, borotvahabbal! Utoljára borostás akkor voltam amikor szétverték a fürdőt (itt is XD), 4 napig nem tudtam borotválkozni. JJ (Társadalmi) Osztályt váltottunk. Biztos vagyok benne, hogy Téged is be lehet írni a "feltörekvő értelmiség" közé. Ezt mutatja a diplomád, a nyelvvizsgád is, az akaratod a folyamatos tanulásra (nyelvek, ismeretek, esetleges mester képzés). Elballagtunk JJ. Mind2en. Nekem még egy utolsó vizsga lesz ez a nyár. Többet nem szeretnék a –helynév- -be menni (és hasonló kategória). Nem azért mert bármi bajom van a hellyel, hanem már nem oda kell mennem. (Legalább) Egy kategóriát feljebb kell lépnem. Ezt jelzi a borotválkozás is. Szerintem egy férfi jól borotvált és még jobban öltözött (lsd. Schiffert Miklós FB lapja vagy Frei Tamás). Én jól borotvált és jól öltözött (is) akarok lenni. Osztályt akarok váltani. Nekem ciki, hogy csak angolul beszélek. Magamat ismerve kihívás lesz ez a nyár, az anyagi oldala miatt. Tudod, hogy mennyire forintbaszó tudok lenni. Mennyire forintbaszó voltam. Ha kivonom a lakbért a havi költségeimből akkor kb. 90-100 ezer HUF-ból (cca 350 USD) éltem. -ország. –város-. A világ egyik legdrágább országában. Nem JPesten. Minden 2 hónap alatt egy teljes 3.-at megspóroltam. Ahhoz, hogy felismerjem kellett a CB (Consumer Behavior - Vásárlói Szokások) és az "életstílus" definíciója.

Lifestyle = Lifestyle refers to a pattern of consumption reflecting a person’s choices of how he or she spends time and money (resources), but in many cases it also refers to the attitudes and values attached to these behavioral patterns

Én egy magára és környezetér igényes, fiatal nemzetközi értelmiségi férfi vagyok már. Nem egy megszorításokban élő valaki, aki az alsó 1/3-ban található dolgok rendszeres vásárlója. Van egy megfelelő tudás, műveltségi -alapom és van még 'X' dolog amit pótolni szeretnék. A magánéletem (ill. annak hiánya) fontos, abból töltekezni tudok. Ha olyan lá...NŐt akarok találni aki picit is (!) fel tud nőni ahhoz amit Én tervezek (PhD/kutatás, utána katonatiszti/tengerészeti -akadémia, mérnöki diploma + nyelvek) azt nem ("nooffense") lebujokban fogom megtalálni.

Az értelmi, érzelmi képességeim messze eltérnek az átlagtól. Mostanra úgy érzem, hogy az analítikus készségem, gondolkodásom is sokat fejlődött. Megtalálom a megfelelő embereket akikkel jóban tudok, akarok lenni és Ők viszont szeretnek (Yeting, Léa, Farid, Tiziano) -nyilván kultúrákhoz mérten- és más előnyöm is van a kapcsolatokból. Elhívtam Sutit Július elején a l'Occhioba. (Ha össze tudjuk úgy hozni az időzítést, hogy Ő is még MO-n legyen) A helyről mindent elárul, hogy az (VI. ker) Andrássy úton vagy a Párizsi udvar tetején. A legelső visszajelzés/érteklés amit az éttermi részről olvastam azt egy dubaji szerző írta. Veled is el fogok menni oda. Máshogy, máshol kell keresnem a dolgokat. Einstein mondta, hogy a problémákat nem lehet azzal a gondolkodásmóddal megoldani amivel megteremtették őket. Megfelelő barátnőt (még a nyárra sem!) fogok ott találni ahol eddig kerestem. Igen, fontos, hogy oda akarjak menni hozzá(juk). Úgy érzem, hogy egy jó megjelenésű fiatal férfi vagyok, tele lehetőségekkel és olyan értékekkel amik ritkaságszámba mennek a korombelieknél. Minden okom és lehetőségem meg van rá, hogy odamenjek napi 2-3-4 lányhoz. Reális eséllyel (ezért vagy azért :D ) úgy sem fognak még 1x látni. Igen, lehet nehéz időben felfelé lépni egy létrán. Senki sem viheti más keresztjét. Történelmi, viharos időket élünk. A háború korszakában nőttünk fel és abban is élünk! Még barátkozom, ismerkedem a felismeréssel, de jól esik. Tudod miért? Mert Együtt (!) értük el. Külön utakon, 2 külön élet, de mégis össze vagyunk kötve. 06.23. után "félidőben" leszek a mesterképzésemben. 2 félévnyire egy –országnév- diplomától. Egy fiatal, feltörektvő egyetem diplomájától. JJ. Haladunk, megyünk előre egy történelmileg viharos és zavaros időben, amikor a dolgok jelentős része lefelé megy. MI felfelé. MI kötelékben repülünk.

Én nagyon szeretlek Téged. -nohomo-