Most akkor valami kurva velőset kéne írnom. Hmm. Íme! Kurva velős!

Ahogy az elmúlt 24/48 órában a változásokon agyalogtam (múlt dolgai, hatásuk a jelenre, jövő eshetősgei stb.), eszembe ötlött egy mondat kezdemény. „Bezzeg az Escobarral...!“ - kontextustól függetlenül hallottam vissza exektől. Volt pasi aki miatt lány barátott vesztettem el, volt olyan aki szimplán retardált barom volt. Persze, Nekem is jött a felismerés, hogy egy sötét paraszt is elég, hogy megdőntse leüsse a királynőt – csak jól kell keverni a paklit. Figyeld a kezem, mert csalok. Olykor csak töprengtem, hogy még is mi a szarkaláb zajlik. Aztán csak legyintettem, hogy ja, „whatever“. A picit is számottevőbb ismerősökön gondolkodva eljutottam oda, hogy nagyon soknak nincs otthona. Nem arról van szó, hogy spanolok a hómlesszekkel, hanem, hogy számomra fontos emberek laknak valahol. Lakni valahol és otthont lelni az két naaaaagyon más dolog. Magától értetődő (?) módon Nekem is volt volt otthonom. Volt amit az idő szele hordott el, volt olyan amit a Másik felégetett. Én meg besóztam – mint a jó pácot. Volt aki szimplán elkurvult – asszonyt verni meg nem lehet, mondván nem demokratikus. De hol van itt az egyenjogúság?! Amikor otthonban éltem sokkal könnyebben fedtem fel a lelkem dolgaiat. Igen, volt olyan akinek ott és akkor el akartam mondani – és tudtam, hogy nem szakad bele a szíve.  Kevesen látták hogy szívemben ki él.

Ahova tartok, oda nem viszek terheket. Meg hagyom másnak a zacskócipelést. Az idő egyetlen síkja sem köthet, szeretnék kiteljesedni. Amire & amiért teremtettek.

Si vis pacem. Para bellum.

Valami egészen furcsa hányingerem volt. Nem a megszokott, klasszikus hányinger amit az elfogyaszott alkohol, romlott étel vagy határokat ledöntő futás után éreztem. Valami teljesen más. Olyan volt mintha a gyomrom lenne a tünet, de az ok energiatestből jönne. Valami felkavarodott bennem. Összegörnyedve, zihálva vettem a levegőt. A felgyülemlet nyálat ki kellett köpnöm, egész gusztustalan módon félig kilógott a számból, ez cseppet sem érdekelt, mert belülre figyeltem – és bekaphatja a külvilág. Átléptem újból egy aktuális határt, újból túllöktem magam egy szinten. Azt hiszem ez az amiről a LifeT!lt is szól. Nem arról, hogy hány km-ert futsz vagy mekkora súllyokat emelsz. Nem,nem. Hányszor léped át a határaidat. Ha megkérdeznének, akkor igen „Tilternek“ tartom magamat. Hiszek a határtalanságban. Hiszek a határtalanságomban.

Perceket ültem a kád szélén töprengve., hogy mi a faszt is csinálok. 90 percem van még a vizsgáig, ennem kell, tanácsos lenne elfogyasztani a 4-5. (!) kv-mat, meg ki is kéne teregetni. Amikor a közeli játszótéren elkezdtem húzodzkodni (újból) megragadt a fejemben a „this is time, when you need to redefine yourself“ mondat. Megteszem. Megint és újra. Hogy elkerüljem a továbbra is kínzó hányingert visszagondoltam, mi mindeben változtam, foltok amiken keresztül mentem. A gimire, amikor lefogytam 13 kg-ot, hogy a matek tanárom vigyorogva mondta, „hiába gondolkodsz rajta, úgy sem tudod megoldani“. Az egyetemre amikor marketing szigorlaton megesett ugyan ez pepitában „szándékosan kérdeztem ezt. Tudom, hogy eszes gyerek vagy,de ezt nem tudod kilogikázni“ – hát akkor a ....! Az első „nagy“ guggolásokat, 100 majd 110 kg –val, a sprintek, lökések, szakítás 60 kg-val, fekvenyomás 105 kg-ba. Lányok, nők, barátságok extrákkal. Eltekerni a különböző lányok, fitness csibék, NŐk fejét – kellően megbolondítani őket. Szókratész szavai Dan Milman tolmácsolásában, hogy minden bennem van, csak hallgatni kell a belső hangra.  65 percem van még a vizsgáig. Nem érzem magam jelentősen jobban, már leszáradtam, még bátyadt vagyok. Túl sokat és túl sokszor változtam, de tudod mit? Nem zavar, és kurvára leszarom. Miért? Mert „you need to earn your spot with effor, swet, tears“ – és, hogy Én mit akarok? Én ott fogok állni a kibaszott Halhatatlanok Csarnokában és kurvára leszarom mit kell megtennem érte. Példa akarok lenni sok magor gyereknek, és minden bátortalannak. Nincsenek határok. Nem hiszek bennük. Kész vagyok rá. Elkészültem.

ápdét: Világörökség - köszi Orsi

Hála Istennek voltam olyan bolond és bohókás, hogy a szobából kifelé menet még elindítottam József Attila – Óh Szív! Nyugodj! c. versét (Ágnes (Vanília) előadásában). Testemet kirázó hidegként jött a megértés, elém állva az ajtó felé.  Megértettem, hogy a 3. versszak, első két sora

„De fönn a hegyen ágyat bont a köd, 
mint egykor melléd: mellé leülök.“

Mi sokat is jelent Nekem. Elmém az első sort betársította a korábban „megénekelt“ csonttoronnyal, aztán kép futott át rajtam, ahogy a ködben asztal van bontva. Egész apró, régi faragású, fekete cseresznye/dióa –fa (?) asztal, takarva hófehér terítővel. Lágyan lengtek körbe a ködös felhők, lágyan körbe be az asztalt a nedves fű illata. Mint a kegyes Áldás. Láttalak, ahogy kibontod a (népi) batyud. Láttam a múltam egy fekete kontyba font darabját. Másodperccel későbbi megdöbbenésemben már a jövőbe vetett hitemmel telve éreztem máshogy elmém játékát.  Már nem melléd, már nem mellétek ülök le. Aki felmegy a hegyre, annak le is kell jönnie - vagy gyalog vagy koporsóban. 

Túl vagyok a számvitelen - már írom a következőt. Majd jön a Kolbiápdét.

Kolbiáplét:

Háth...Szaladgál a maláta a pohár alján, "Aqua vitae" - 1170 óta. Hol Tankcsapda szól, hol Beethoven. Bár ez örökké tart, a 9. szimfoniával: új nap virrad.

Sok évvel, valag a vizsgával a tarsolyomban eljutottam oda, hogy vizsgastresszem van. Nem kicsit tud az lenni. Nem tudom (még) objektívan megítélni magamról, hogy mennyire tudom az anyagot, mennyire nem. (Ma) Reggelre sem kávét, sem ébresztőt nem élesítettem - furcsa volt. Ügyes voltam,az ébredés után (az elmémbe) egyből benyilalt: "ÚRISSTEN KEDDEN CORPSTRAT!" - aztán rájöttem, hogy szombat van és nem rohanok sehova. Meg az egész leadott anyagot már egyszer megtanultam, nem volt újdonság. Volt szerencsém (többször) megnézni Jon Jorgensen - Godless Generation videóját, ami komolyan elgondolkodtatott - bár nem fogok a templomba rohanni.  A JJ-nek bitbe foglalt levelemben fejtegettem a témát, hogy időszerű lenne valaki aki a lelkemet csitítja. Test, a test az oké, azzal nincs probléma. De egy selyemből faragott, szeretetben égetett fénylő kéz ami a lelkem csitítja? Na, az hiánycikk! Némi ellentmondás van benne, hogy tegnap is ott hagytam egy lányt a bárban. Ő kiment dohányozni - Én meg világgá. Nem tudok szabadulni Kata hangjától. Pláne, hogy AKP-t szaval. Bánatos. (Azt hiszem) Ő is. Talán az egyetlen hátulütő amit a magyar lányokról, nőkről, NŐkről el lehet mondani. Szépek, de sokszor bánatosak. Ha Katát veszem akkor látok egy csinos és vonzó nőt, aki szakmájánál fogva mívelt is. De bánatos és munkába menekül. Ha nem tévedek 4 munkája/munkahelye van "huszonx" évesen. Bán. Bán, az ami lassanként megrohasztja a belülről fakadó sziporkázió gyönyört a magyar lányokban. Kivülről szép, de belülről rohadt a gyümölcs - ahogy mondtátok már korábban. Turáni átokkal járna? Lehet. Keresek, keresek valaki olyat aki " 'A' kategóriás export gyümölcs" - vagy valaki olyat akiből sugároz a szépségen felül is valami.  Még mindig hiszem, hogy meglelem, ahogy azt is, hogy akár a Szkíta, akár Magyar lányok különlegesek - a gomolygó fekete vihar ellenére is.

Az itteni AIESECben leadtam a jelölésemet Vice President of Talent Management pozícióra - van rá jó esélyem, hogy összejön. A vizsga előtt ordítozva, örömmel szakadt a nyakamba Andrea, jó volt látni. Újra. Nálam napok óta esik, tegnap még hó is volt hozzá. Remélem mielőbb eláll - szeretnék futni menni. A két Koreát 10 év múlva egyesítik, addig meg lesz cigányia is. Relax és tanulj, olvass. Értsd a híreket, ne csak olvasd. Kedden Corp.Strat és Szerdán már éjjel nappal JudaPest.

Lakásfelé menet gyorsan belevetettem magamat a gondolkodás tengerébe, hogy minnél előbb, jobban eleget tegyek kérésednek. Miután elküldtem az sms-t fogant meg bennem a gondolat. NEM! Én ezt nem csinálnom! Nem teszem!  Nem azért mert nem vagyok szeretettel irántad. Nem, ennél sokkal árnyaltabb a kép. Mit kívánsz, hol találjak Rád? Pre-Szokratikusok? Sztoikusok? Arany, Babits, Jókai, Deák? Legyél Flórám, Lédám vagy sétám A Reményhez? Keresselek Endrénél táncolva az avaron, kutatva egy elbocsájtó szép üzenetért? Szólítsam a Benned lakozó gyermeket Szabó Lőrinczen keresztül? Keresselek Dali képeiben, Shakespeare soraiban vagy John Bunyan Vándorjának útjában? Igen. Megtalálak. Itt is. Ott is. Meglellek Posta Imre soraiban, ahogy Kőházy „FankaDeli“ rímeiben. Veled sétálom a Szováta utcát, 2 Arc felé tartva. József Attila lép a Akezdeth Phiai elé, első helyre, s vetekedik Radnótival, ki két karodban ring. Jöjjenek az Október végi hexameterek, Óh! Szív nyugodj! Nem. Nem szeretném sem, hogy a gyertyák csonking égjenek, sem, hogy előhang legyek egy monodrámához. Számivtel képletekkel telve, csak remélni tudom, hogy megérted: szeretetem irányodba nem ezen múlik, hisz hasonlón voltam mint Te. Éveken keresztül kint kerestem Magamat, másban láttam a visszacsatolást. Ennek, legékesebb gyémántja a koronán, múltam soraiban Ten magad voltál. Voltam tükör miben finomra csiszolt szépséged angyalokat gyönyörködtetve ragyogott. Már nem vagyok. Más lettem. Más lettél. Amikor megkértél azt éreztem, hogy Bennem keresel erőt, Belőlem szeretnél meríteni. Lelked erejének kútja nem lehetek. Kötél, ami  lelked vödrét segíti útján fel s le, talán igen. Nem lehetek kezed melege, ami szívedből fakad. Segítő lehetek. Most Rám juthat ez a szerep. Tudod jól, Őrizem szemedet. Most 2 szó sonfordál elmémben, ami ki kívánkozik. Talán válasz kérésedre. Mi ez a 2 szó?

- ez még Nekem is tetszik! -

Reszelt sajtként hullt a havaseső a tejfelős Alpok lábaira, a kémények forrón füstöltek mint a gőzölgő tészta. Tocsogós szürkeségben gázolva, víztől óvó pálcikával a kezemben kértem az égieket, hogy álljon el az eső. Szerettem volna futni menni. Estére, meg is hallgaták az imáimat, meg lett az idei első középtávú (4 km) futásom. Érzem, hogy jól sikerült, már reggel van és sajog midnenem. Eltunyultam, na. Ellustultam, 100+1 kifogás mellett, semmit nem mozogtam az elmúlt fél évben. Újból elkezdtem felépíteni magamat, testben, lélekben, szívben. Szeretném elérni azt amit sokak nem, szeretnék példa lenni földijeimnek.

Van bennem egy idealista, utópisztikus nyugalom. Ezt, most, reggel támogatja a Duna TV által is leadott videók a visokói piramisokról - (1) (2) -. Szinte tapsikolva várom már, hogy a NWO/Bankárok/300-ak/Nefilimek (stb.) valami úton módon megkezdjék az aratást. - Szeretném felhívni a párhuzamot a Bourne trilógia 3. részére és a Snowden ügyre - Elalvás előtt elmerengtem, hogy milyen szép lehetett volna az élet, hogy 1848-tól nem a "hátteresek" húzogatják a szálakat - hallottam felvetést mi szerint már a mohácsi vészt is vissza lehet vezetni a bankerekig - . Örülnék és nem is ennek a (pusztulás utáni) nyugalomnak, de még TermészetAnya simogatása és versek között is nagyon be tudnék fordulni, kutya haddal is. Természetesen a vizsluszok vidítóak, de messze Földön egyedül? Hát...bevállalom. De kérem, Előhang egy monodrámához? Már várom. Évek óta. Lehet, hogy most is ott ül valami ideggyenge egy piros gomb mellett. A zsidó/bankár tőke itthoni térhódítását is egyre kevéssé takarják. Most Dávid csillag helyett Sarló & Kalpagács -ot ölt magára.

Kiültem a napfényre, ablakon belülre töprengeni, 3 megkent pufirizs társaságában. Lassan majszoltam. Igen, szeretnék gazda lenni, amikor oda sodor az élet. Igen felróni az épület falára a házi áldást. Örömmel teszek eleget szeretett hazám hívó szavának. Haza. NEM kormány. Fonott hajú kecses asszonnyal. Jövőm ölelem, haldokló múltam kapálódzik a jeleneben. Boldogtalanul - nem segíthetek.

Szólít a szellem világ is - előző nap reggelre álmot láttam. Összekeveredett a 47 Ronin és szülővárosom temploma. Míly kevesen látták a táblámat, ami nem is az enyém, kőhajításnyira szülővárosomtól.

Süt a nap. Szikrázik az ablaküveg. (Weöres) Sándor bácsi az asztal szélére ül és mesélni kezd. Így utazunk mozdulatlanul a teljesség felé.

Paris halott.

A kezeim még most is hidegek, az izületeim nem olvadtak még ki. Brrr...! Templomon kívül és belül is hűvös volt. Holnapra várom a felhősödést, délután csíkozták az eget. Betértem az esti 6-os misére (Léával szerettem volna eredetileg összefutni) , felajánlottam a családi egészségért és lelki üdvért, de ami fontosabb beért ami reggel kirajzolódott, megfogalmazódott bennem.

Csütörtökön amíg Annára vártam kezembe akadt a Mindennapi Pszichológia újság, benne a "Mosogat-e egy macsó?" cikk ami rámutatott érdekességekre, de ami fontosabb volt számomra az a felsorolás az elején:

Az Igazi Férfi macsó. Az Igazi Férfi érzékeny. Az Igazi Férfi határozott.Az Igazi Férfi gyengéd. Az Igazi Férfi szenvedélyes. Az Igazi Férfi rámenős. Az Igazi Férfi figyelmes. Az Igazi Férfi önálló. Az Igazi Férfi megfontolt. Az Igazi Férfi jól keres és sikeres a szakmájában. Az Igazi Férfi segítőtárs a ház körüli teendőkben. Az Igazi Férfi csak a családjának él. Az Igazi Férfi ápolt és elegáns. Az Igazi Férfi laza és lezser. Az Igazi Férfi felelősségteljes. Az Igazi Férfi gáláns. Az Igazi Férfi takarékos. Az Igazi Férfi megszereli az autót. Az Igazi Férfi altatódalt dúdol a gyermekének. Az Igazi Férfi keresi a kalandot és ellenállhatatlan. Az Igazi Férfi megbízható és hűséges.

Ahogy másodszor is újraolvastam a listát sorra "gyúltak ki a pipák a fejemben". Ez is meg van, ez is, ez is, igen ez is, oké ez nem, ez igen, ez nem, ez igen, ez igen. Mire a végére értem 4-5 "elvárástól" eltekintve mindegyik mellett ott volt egy gondolati pipa. Wooowh! Nem sokkal később megérettem és elfogadtam, hogy nem attól vagyok ilyen vagy olyan pasi/FÉRFI, mert van mellettem valaki. (Egy dolog tudni valamit és egy dolog járni azt ugyebár...) Attól vagyok ilyen mert ilyen vagyok, ilyen lettem természetemnél fogva. Korábban is szerettem volna a mellettem lévő lánynak, nőnek, NŐnek, társnak olyat adni amire emlékezni fog. Aki egyszer is beszélgetett már Velem az tudja, hogy álláspontom szerint egy NŐt nem testben nagy munka kielégíteni. Továbbra is szeretném ezt megadni, még magasabb szinten, még megfelelőbb társ(ak)nak. Szeretnék olyat nyújtani egy mellettem lévőnek, hogy ujjal mutogassanak Rá, hogy "Igen, Ő Escobar barátnője, kedvese". Ez a törekvésem nem egoban gyökeredzik, sokkal inkább abban, hogy nem szeretném még 1x megélni, hogy eldobnak mint egy használt tampont. Azt szeretném, hogy megbecsüljön a társam, hogy tudja és érezze, hogy mi az amit adni tud. Visszakanyarodva, mise után sebtiben a mellékhajó felé vágtattam, és először gyújtottam lángot (no nem az egész templomot!) valakiért aki a jövőmben van. Talán évekkel ezelőtt gyújtottam utoljára  mécsest valakiért ismeretlenül:

"Annak a NŐnek, társnak aki mellettem akar majd nyugalomra lelni" - mondtam félhangosan. Térdet hajtottam, szokásoknak megfelelően keresztet rajzoltam, biccentettem A Főnöknek és elindultam hazafelé.

"Az otthonom egy 14 centis izom a mellemben,
Az állati vágyaim ott élnek emberi szellemben"

100 nap boldogság. A heti terápia előtt Anna vetette fel a témát (könyvet?), hogy mennyire hajlamos elmenni az ember a boldogság mellett. Mennyire hajlamos vagyok Én is elmenni mellette. Gyorsan megegyeztünk abban, hogy a balkáni romantika kevéssé öröm, boldogság -központú. Ha valamit el akarok kezdeni, arra a tegnap a legjobb időpont.

Furcsa egyveleget alkotott a reggelem. Picit magam sem tudtam, hogy mit keresek az utcákon reggel 5:34-kor belekezdve az első kilóméterbe. A gyomrom nyugtalan volt, a testem sem volt a legjobb állapotban, az elmém kavargott, de tudtam gondolkodni. Hideg volt, ami az első perc után nem zavart, ET hangja kifejezetten kikapcsolt, a patak sem sodorta el a gondolataimat. Meglepett, hogy a minap belebotlottam egy fészbúk posztba, ami a tej ellen ágált (joggal!), hogy mennyire az ember az egyetlen állat aki másik anyaállat tejét issza - ivarérett létére. Magára a tényre igazából teszek nagy ívben, inkább az nyugtatott meg, hogy (megint) a "nagyközönség" előtt járok/tam egy lépéssel. Egész sokat beszélgettünk a tejességről - 2012-ben. Ugyan ilyen téma volt az Észak-Amerikai Unió, mossad akció 2006-ban JudaPesten, Cion Bölcseinek Jegyzőkönyve, Rózsadombi Paktum, Kárpát haza szerepe (stb). El kellett fogadnom, hogy bármennyire is időt találok és szentelek egy témának - nem érhetem el azonnal. Meg kell érnem egy-egy dologra. Megtapasztaltam, hogy ezek a dolgok az útmutatók az életemben. Ezért nem sietek a rovással. Az összerovást azért fogom megtanulni, hogy utána elsajátíthassam a harci rovást. Persze, az összerovással járhat egy csatorna tisztulás/kialakulás, szakrális geometria, összefüggések megértése & meglátása blabla. Hagyom, hogy sorsom vezessen szellemi úton (is), miközben megtartom az egyensúlyomat az anyagi világban. Érdekes volt Anna azon felvetése, hogy a szellemi/spirituális világban és a földi világban bármit képes vagyok nagyon gyorsan összerakni, meglátni az összefüggéseket, DE a pszichés rész, szinte teljesen (!) hiányzik. (Bánatomra nem tudom jobban visszahívni a terápiatöredéket.) Visszacsatolás volt a tegnap este egyik mondata, hogy "gyerekként bemutatják Neked a világot. De az nem mindegy, hogy ki mutatja be a világot Neked és annak a személynek milyen az önértékelése!". Felismertem, hogy van egy 3 szög az életemben (1) test/edzés/kaja (2) magánélet (3) karrier/siker/tanulmányok - Én erre épülök fel. Ezek olyan alapelemek amiből jönnek más tulajdonságok (kitartás, akarat, egyszerű életre való hajlam, fegyelem, családcentrikusság stb.), amik sokáig összehang nélkül voltak az életemben, de javul a helyzet. Azt érzem, hogy már/újból gond nélkül oda tudok majd lépni egy lányhoz NŐhöz az egyetemen, MO-n. Már nem érdekel, hogy milyen nap van, felőlem lehet szombat, de akár szerda is - vannak dolgok, elvárások amiket teljesíteni szeretnék. Ami a sorokat vezeti, a célom, a vágyam a sikerre. Igen, tudom, hogy egy értékes és sokoldalú ember/FÉRFI vagyok,de (még) kellenek a külvilág visszajelzései. Mire ezt az írást befejezem a napi csodám/boldogságaim száma meghaladta a 4-et. Számomra boldogság volt a reggeli futás, a csillagos ég (még integettek is a Fiastyúkról! - gyk.: Szíriusz), a forró zuhany, egy kis tál műzli.

1. Leányzó, ha felcseperedtél és nyiladozik szíved, csinoskodjál, csöngetyűzködjél, szépen nézz a legényre.

2. Ha kedvedre való, beszéljen hozzá szemed, szóljon hozzá tested mozdulata. Vezesd beszédre, szólaltasd meg! Szavai elárulják, mennyit ér, milyen. Ha parancsolgatva szól, tágíts mellőle - nem jó hím, hitvány ember.

3. Te magad mosakodjál naponta, virágzásodkor, naponta többször is. Mindenekelőtt alfeledet tartsd tisztán. – Ez a férfira is érvényes.

4. Várd el a legénytől szép szavakkal udvarlását. Keresse kedvedet. Ha neked, leánynak nem gazsulál szép szavakkal, vagy csak fukarkodva, akkor neked, a feleségnek még annyira sem keresi kedvedet!

5. Ha csak nem málé, nem tud kinyögni semmit. Az ilyen legény meg annak a leánynak való, aki könnyen szikrázik sok felé. Az ilyen mamlasz férj mellett szikrázhat kedvire.

6. Az ékes szó magában nem sokat ér, ezért kísértsd meg a legényt többször is! Mutassa meg, mennyire bátor, mennyire szavahihető, mennyire esendő szívű, könyörületes.

7. Ha a legény csak babrál rajtad, orcád ékességére, szemed ragyogására ügyet sem vet, nem kérdi, mint vagy evvel, mint vagy avval, óvakodj tőle, mert nem tégedet akar, csak testet.

8. Ne feküdj füttyre! Akkor se, ha már a fene esz érte, mert kevés férfi érti fiatalon, hogy mi szökteti kapubálványra a görgő macskát! Csak akivel értelmesen váltod a szót, annak mondhatod, gyere, mert nem bírom tovább! Az ilyen legény értelmes és érzelmes. Ilyen kevés akad.

9. Vigyázz az anyámasszony-katonája legénnyel! Akit az anyja ugráltat, nem sokat ér, az gyáva férfi. Aki az anyja szavára házasodik, az nem feleséget vesz, hanem szolgálót az anyjának! Minden rossz férjért egy anyát kellene eldöngetni! A fiakat anyjaik, öreganyjaik rontják el. Ezek azt hiszik a nőstény őértük teremtetett, hogy szolgálná őket.

10. Aki igazán szeret, az körülötted sarkantyúzik éjt nap, az megvall és büszke rád!

11. Ne feküdj mosdatlan férfi alá! Ha annyi fáradságot sem vesz, hogy tehozzád tisztán járuljon, méltatlan öled gyönyörére! A piszkos ember nem csak piszkos. Annak lelke is sivár, esze járása pedig egyszerű.

12. A vihorászó férfi nem áhítattal nyúl hozzád. Az vagy éretlen, vagy romlott, vagy barom. Az ilyen neked esik érzéketlenül, nem tud bánni testeddel, nem érti lelked óhaját. Az efféle, ha a legelső volt, kedvedet szegheti örökre! A jóravaló férfi átgondolja, hogy te más vagy, nőstény, de ember, miképpen ő hím, de ember.

13. Templomos meg istenfélő legény nem ugyanaz. A jóravaló férfi benned keresi üdvösségét, általad és veled igyekszik ISTEN-hez!

14. Csalafinta TEREMTŐ lépre csalta teremtményeit! Fene eszi őket, így nemeznek. Mert nem a gyerek iránti vágyért áll meg a nőstény hímjének, hanem azért szaporodik, mert megáll!

15. Szüzességed nem vagyontárgy, nem is harmatos lelked bizonysága. A fehércseléd szűzen is lehet kurva. A szív meg lélek tisztaságán múlik, ez-e, az-e.

16. Ne csúfold legényedet, ha fölsül lábad közén! Ha igen vágyott rád és végre megkap, torkában verhet szíve - bizony csúfra juthat! Ügyetlenség, türelmetlenség is ebbe sodorhatják. Azt követően ha nekirugaszkodik, már előző kudarcának félsze is benne rág. Légy ezért hozzá türelmes, nyugtatgasd szép szavakkal.

17. Ha hetedik izromban sem jut be, az gondra ad okot. Beteg, hitvány, vagy málé.

18. A nagy melák is lehet hitvány, a cingár is fenemód tehetős. Nézd ezért a férfi lábát! Ha izmos lábú, kemény, de nem nagy farú, az jó jel.

19. Inkább másod-harmadmagaddal legyél valódi férfi szeretője, felesége, mint egyes egyedül valamiféle hitványé, mert az nélkülözni tud, mint nőstényt, ennek okáért nem tart sokra. Csak dolgos kezed vonzza, mert tudja, az anyja nem él örökké. Ha mégis nemz, hitvány ivadékot.

20. A háztűznézőbe járó férfit nem azért etetik, mert fognák! Hanem hogy megtudják, milyen evő. A rossz evő, válogatós, turkálós férfi nehéz ember, rossz hím, nem állja helyét sem az asszony lába között, sem a kasza nyelén.

21. Ha csalódtál egy, két, vagy több férfiban, ne rökönyödj meg a férfiállat gyűlöletében!

22. Ha elhagytak, gondold meg, mit hibáztál te magad, ha becsaptak, gondold meg, nem méltatlanokhoz ereszkedtél-e.

23. Sohase általánosíts! Semmiben! Ha egy jóravaló legénnyel mégsem tudtok összegyalulódni, menjetek széjjel békével.

24. Előbb-utóbb minden zsák megtalálja a maga foltját, csak ne kapaszkodj, ne csüngj, mert akkor elfut tőled mindvalahány!

Máté Imre / Yotengrit gyüjtés - Nagyanyáink bölcselete

Forrás