Az emberekről
2013.01.27. 21:38
"olyan fura...a lélek alkalmazkodik a környezetéhez...ami neki jól esik...a rossz világba leszülető ember, aki nem képes felvállalni önmagát, azt, hogy nem kell neki engedelmeskedni egyenesen a gonosznak...megadja magát, sőt élvezi...félelemből, sok sok félelemből, fájdalomból..megszáradt sebek...amik kemény tapintásúak...az védi meg őket attól az igazi fájdalmas, nyílt sebtől, ami alatta van...és a baktériumoktól, elfertőződhet...ezért kell az embereknek megmutatni, meggyógyítani...a lelküket, vagy a környezettel kezdeni...de inkább a lélekkel..sokszor érzem azt...hogy, mikor a legmélyebben benne vagyok az emberben, hogy nem bírnám őket bántani, egy rossz szóval sem...
az emberek annyira elveszettek, olyan, mintha gödörben lennének...fel kell őket húzni onnan...annyi mindent meg kel mutatni nekik, ami ott van fenn, ami a részük, amik ők...meghallják, azt amiről mesélsz nekik, mesélsz róluk, gyönyörű dolgokat mesélsz róluk....és ők meghatódnak, és megfogják a kezed...
annyira szeretjük őket, annyira hiányoznak...és jönnek, és jönnek..
hogy újra egyek lehessünk...
nem rosszak ők...csak róluk kell mesélni, ami a részük...a jóról."
A szavak nem tőlem származnak!
MB
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.