Elnyúlva figyelem alakod. Nézem. Nézem, ahogy vízesen csöpögve, törölközővel mit sem törődve indulsz a konyha felé. Kezem, lábam kilóg a kádból, alábicsaklik a peremnek mint a lezúdulú folyó. Körbe, körbe játszom a pohárral, hosszú lábánál tartom. Ránézek, utána Rád. Csodálom mezítelen lábaid, gyönyörűen hömpolyognek a testedből, gördülnek lépéseid. Gyorsan és dinamikusan fordulsz, kezedben a második üveg bor, a korsódban ásványvízzel. Felöntöd fröccsnek, lerakod a mosógépre, kikapod a kezemből a poharat, megtöltöd és fürgén visszafekszel a kádba. Nincs testiség, a csendben könnyező bor járja a rivaldafény táncát. Nem vagyunk egy pár, még nem vagyunk komplementerek. Élvezzük egymás testét és eszét,de most a csendesen duruzsoló zene ropja a táncot a borral. Hallgatunk és így beszélgetünk. Már kieresztettük a napi gőzt, kikszálódni még nem akarunk. Nézem gabonaként hömpölgyő hajad a vízen. Tetszik, hogy mered vízbe engedni, "nemtörődsz" vele. Nem most. Arcomat hajadba temetém. Nem teszem. Fáj még a múlt, köt még az élmény, megcsillannak az illatok. Hármótok, a bor, a víz és Te nyákként mossátok ki belőlem az elmúlt reményeit.  Hallgatom ahogy óvatosan ugranak ki a szavaid a fogaid szirtjéről. Még máshol járok, még a világ közepén ígértem hűséget a ritmusnak, jegyesem volt a rím, megáldott minket a beat. Ismersz és mégsem, vársz, tudod, hogy ritmusra jár lelkem kertjében a cin. Nem tudom melyik országban vagyunk. Nem tudom melyik városban. Talán Genf, talán Róma, talán Lugano vagy teljesen máshol. Azt tudom, hogy egy az anyanyelvünk, hogy ízesebben meséled a nyelvet, választékosan. Szeretem és tanulok folyamatosan, egy árnyalattal érzékenyebben kifejezni az életem. Számon és szavakon keresztül. Nézem a falat, hallgatom a zajokat, figyelem a zenét. Kalandozva találok rá lelked neszére. Lassan rezeg a románcunk, lassan bontakozik ki, idomolunk és olykor mégis döcög. Nézem tested és figyelek. Nem, nem tökéletes, de így is gyönyörű számomra. Nem már az enyém sem tökéletes,de még szép. Nekem is.