"Nem a huszonéveseken, hanem az emberen van a hangsúly. Ha megéred, a klasszifikáció szerint az Y-generáció fogja fizetni a nyugdíjadat, ha lesz még nyugdíj. Engem meg az érdekel, hogy ők milyen emberek, hogyan állnak az élethez, a felelősségvállaláshoz, hogyan fogják nevelni a gyerekeiket, mit gondolnak a szerelemről? Én arra vagyok kíváncsi, egy huszonéves hogyan oldja meg a barátja halálát, hogy milyen érzelmi szálakat mozdít ez meg benne? Hogy annyira fáj, hogy nem emlékszik arra a beszédre, amit ő olvasott fel, amikor a barátját szétszórják.

(...)

A mostani huszonévesek elképesztő pajzsokkal rendelkeznek, miközben azt mutatják, hogy ők milyen menők és határozottak, és eközben mosolyognak. A negyven éves már nem mosolyog, hanem búvalbaszott..A huszonéves pörög és mutatja, hogy potens, és a felületes szemlélő azt látja, mennyire jól van. Hazugság. Hazugság.

(...)

Attól, hogy valaki trendi szavakat használ, a képzett ember még érezheti a másik szemében a félelmet.

(...)

a görögök nem figyelték volna meg, hogy a mosolytalan ember rengeteg betegséggel küszködik. Például a jobb oldali mell jelképezi a gyerekkel való kapcsolatot, a bal oldali meg a nőiesség megerőszakolására enged következtetni.

(...)

Úgy lehet, hogy racionálisan, tudatosan érzelmi konfliktusaimban, melyek újak, vagy ismeretlenek,  tekintet nélkül arra, hogy öröm vagy fájdalom, belemegyek. Mindezt ma teszem meg, önmagamért, és tisztában vagyok, hogy az önmagamért meddig terjed, és mikortól ártok vele önmagamnak és másoknak.

(...)

Megismerkedsz egy pasival/csajjak. Az első pillanatban tudod, hogy valami nem stimmel. Majd agyból megmagyarázod, hogy kedves, dinamikus, okos, szimpi, a többiek is azt mondják, milyen jó fej. Ez a folyamat amit úgy hívok, hogy valaki agyból kíméli a szíve hangját. Ezt hívják önseggbekúrásnak.

(...)

Ha úgy érzem, hogy játszmáznak velem, akkor egy adott türelmi idő után szétbaszom a másikat, gondolkodás nélkül. Ha én nem vagyok erőszakos a másikkal, akkor a másik velem miért cinikus? (...) Nem szeretem a játszmákat. Ha egyenes, nyílt vagyok a másik ember felé, ő meg erőszakos az irányomba, egy idő után tükör leszek.

(...)

Mert az önbizalomhoz, nem csak munka, hanem sikerélmény is szükséges.

(...)

Ez egy alapvető kompenzációs effektus, egy embernek önmagával foglalkoznia elképesztően melós és fájdalmas. (...) milyen ember is vagyok én? Milyen erőforrásokkal rendelkezem? Az esetleg kényelmetlen lesz, hogy felteszek bizonyos kérdéseket. Miért vagyok ilyen? Arról nem is beszélve, hogy miután válaszoltam, hogyan kezdek el változtatni rajta. Vagy amikor rájövök, hogy tudom a megoldásokat, és mégsem változtatok rajta. (...) A belső feszültség önmagam felé egyre inkább fokozódik, különösen, ha rájövök arra, hogy kurvára nem bocsájtottam meg magamnak a faszságomért, hanem továbbra is büntetem magam. És így tovább. kompenzálok a munkámmal, 

(...)

A tudás kivált egy érzést. A változás akkor következik be, amikor az érzés letelepszik, és ez a kettő szinkronba kerül. Mert sokan sokfélét mondanak, de az érzést és a gondolatot nem kapcsolják össze

Forrás/Teljes interjú

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.