Viszonylag sokat beszélgettem a héten a szerencséről. Talán a sors és a szerencse szinonímák. Hiszek bennük és mind a kettőért meg kell dolgozni. Nem hiszem, hogy valaki megbotlik az utcán és hopp! szerencsés lesz. Ahogy szín 2-essel sem ajánlanak PhD helyet a Stamfordon. Nem. Azért meg kell dolgozni. A héten néztem meg, ajánlott 99%-ra megírni a GMAT tesztet, 95%-tól lehet reménykedni. Saját magamon tapasztolom, hogy szerencse és sors is Isteni kegy. Mindeddig 5x meghalhattam volna, cseppnyi életem alatt. Sors vagy szerencse, hogy magyar lettem? Sors vagy szerencse, hogy az irodalmat megszerettem? Szeretem azt hinni, azt vallani, hogy a dolgokért meg kell harcolni, hogy tenni kell értük. Igen, létezik a vak szerencse is, de az talán a létezés, porhüvelyi vétkünk pár százalékát teszi ki. Nem többet. Égi kuponokat beváltunk, újakat szerzünk, -10% +30% - 12% és így tovább. Karma.

„Nyár van és villámló meleg.
Állnak, s tudom, szárnyuk se rebben,
a szárnyasok, mint égő kerubok
a bedeszkázott, szálkás ketrecekben.“

Pilinszky János – A szerelem sivataga

Szerintem vannak „checkpointok“, kapuk amin át kell haladnom. Pont. No kec mec, no gecó. Akár merre járok a világ szegletében meg fogom kapni azt a löketet ami sors szinten meg van írva. Ez számomra nem csak a fizikai testet jelenti, hogy rám esik egy virágcserép vagy megbotlom. Én energialény vagyok aki a teljességgel egyenlő. Bennem létezik minden és Én létezek mindenben. Nyílok a rügyben, szállok a füttyben, szökkenek mint a nyúl, vonyítom a holdat mint a (farkas)kutya. Már leírtam rég, a munkában hiszek, az eredményekben. Hogy az érzések? Igen, az is munka, része lehet egy tudatos teremtésnek, egy folyamatnak. Akarok. Érzek. Ez visz előre. Casciai Szent Rita szavaival élve:

„Előmenetelt óhajtottam, 
gondolkodó agyat adott és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.“

Egy meghallgatott imádság

Múlt vasárnap Szent Ritánál gyújtottam gyertyát. Gyertyákat. Szerencsém jegyében várom, hogy lemenjen az utolsó hét az AIESEC toborzóból, utána intenzívebben szeretnék olaszozni.

Külhon. Haza. Újból visszajutottam ahhoz a gondolathoz, hogy nem a tudatlanság egy elme rákfenéje hanem (1) tudás illúziója (2) merev elméjűség. Lehet, hogy nem tudod elképzelni erről-vagy-arról azt-vagy-amazt, de ha a tények mutatnak valamit, akkor higgy a tényekben. A tények Nekem történelmi időket mutatnak és háborús kort (UK-Rajna & Arabok és jön a Balkán). Borús véresőt, koszorús keselyűt. Si vis pacem para bellum. Opportunizmusom tudom, lépésem már kiszámoltam. A homok pereg. Békét kívánok, csendben együtt élő népeket, cserébe jönnek a rendben gyilkoló gépezetek. A recept maradt, vérnek magvai etetik a savtól émelygő földet. Hiszek és hinni akarok. Hinni akarok valami szebben, jobban, magasztosabban – amit nem adnak ingyen. Amiért tenni kell. Ezért tenni kell.

„Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!“

Kölcsey Ferenc - Huszt

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.