Nevetek napjára
2013.03.08. 19:50
Magadról Magadnak
Tegnap jól elhallgattad milyen nap is van ma,
Pedig mindig örülnünk kell az életünkben a jelesebb napnak.
Nekem semmim sincs amit neked adhatnék,
De igazán fájna, ha most elhallgattatnék.
Tegnap jól megérintettelek,
A képektől meg elöntött a félelem.
Ott az a rovás a hátadon:
"Szabadságért lázadok!"
Fából és levélből volt sátorod,
A csillagos ég volt a pásztorod.
Imádtam a palástod,
Gyönyörű, díszes, mint a bársony.
Megmutatta ki voltál,
Utat Te mutattál.
Csak az a páncél ne volna rajtad,
De ezt meg Te akartad.
Magadra raktad,
Mert önmagad eltakartad.
Nem tudom, honnan a gondolat,
De a homlokod sok mindent megmutat.
Láttam minden bizonytalanságot,
Ahogy tétován csak állsz ott.
De a szívednél megakadt a kezem,
Nagyon halkan hallottam a neszed.
Kiabáltál, mint egy kisgyerek,
De néma voltál, mint az emberek.
A kezemben tartottam a kezedet,
Így láthattam a fényedet.
Mindent megmutattál önmagadból,
A számtalan többsíkú gondolatból.
Aztán történt, ami történt,
Belülről dermedtem kővé.
Elmondhattam volna mi az amiben segíts,
De nálam a hallgatás eléggé nagy "kincs".
Mi az a legfontosabb,amit én adhatok Neked?
Talán az, hogy itt vagyok Veled.
Köszönöm.
MB
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.