7:38 Guggolok a kádban. Megnyitom a csapot, a vízmelegítő nem működik. Kristály hideg víz vár a csapban, lassan simogatja a talpamat. Ereim hirtelen összerándulnak a hidegtől, csendben felszisszenek.  Eszembe jutnak Szókratész szavai (Dan Milman). Igen, sem megszokni, sem megszeretni nem lehet a hideg, jeges vizes zuhanyt. Megszokni. Edzi a testet és lelket. Megmosom a fejemet, vállam és hátam mintha pikkelyes lenne. Gyorsan leszek libabőrös, arcomon folyatom a hideget, mire felfogom, hogy mennyire jól esik, már a szívemet szorítja. Élvezem még pár másodpercig, gyorsan kilépek a kádból. Megtörölközöm, törölköző a derekamon. Belenézek a tükörbe, már majdnem elégedett vagyok. Tudom, hogy a kép csalóka, mivel reggel van és még semmit nem ettem. Megtörlöm magam még egyszer, nadrágot veszek. Leülök a gép elé, megnézem a napi összefoglalót, hálát mondok a tetoválásomért, miközben megemlékezem Ó-ról és B-ről. Mickey egér egy bögre formájában szemtanúja a reggelemnek.  Mickey nem változik. Mozdulatlan, mosolyog, mindig ugyan olyan. Összedobálom dolgaimat. Megcsap a friss levegő és a meleg bodza illata. Kicsit elszomorít, hogy már majdnem 8 óra. Jobban beleillene egy hajnalba ez a kép, amikor 4:32-őt üt az óra. Nem szeretek sokáig tettelen lenni, van hová fejlődni, mit csiszolni. Vállamra csapom a táskám, az alkarom még érzékeny. Megsimítom lágyan és tudom, hogy felvállaltam valamit. Valamit amiben benne van B, Ó, egy halálos baleset, egy halál közeli betegség, egy közeli fulladás és még számos dolog. Lassacskán felismerem, hogy megkülönböztetem, hogy merem megkülönböztetni magamat, felvállalni, hogy nem egy "Kádár Kocka" vagyok, akit mozgó koporsóba zártak. Lassan sétálok és tudom, hogy valamiért vagyok itt. Végiggondolom az életem, az edzést és kaját és mint legfontosabb részeket, eszközöket. (Számomra) Finomat és táplálot ettem reggel, mégis érzem ahogy lényem könnyedebbért kiállt. Már napokkal később, este van és rádöbbenek, hogy az a test, az a kép amit látok és vágyok magamban más fajta táplálkozást kíván meg. Nem a tradícionális étrendet. Amióta (lényegében teljesen) vega vagyok a tesztem tisztul folyamatosan, a bőröm átsejlőbb, picit fehérebb. A sebem miatt szolizni sem tudtam az utóbbi időben, a biobetonban még a napfény se ér olyan intenzíven. Már napok óta foglalkoztat a mutáció témája, beugrik a "Spontán Evolúció" c. könyv, Drunvalonak az "Élet virágának ősi titka", az Indigók, Kristályok és mindenki aki önnön kegyelméből aggatott cimkét a nyakába, hogy eltér a sortól, más mint eleink. Biztos vagyok benne, hogy sokunknak van különleges genetikája, sokan vagyunk "több szállal". Hállívúd is erre készít fel minket. Hogy ki milyen filmet, alkotást mivel és miért párosít az nem dolgom, sok minden rejlik a sorok között és nagyon hosszúak a sorok ebben a levélben. Sokat simítom a kezemet, még hiányérzet van bennem egy pici, tudom, hogy be kell fejezni, még nem teljes. Egyáltalán nem szokatlan, részemmé vált az első pillanattól kezdve, olyan mintha ott lenne évek(/emberöltők?) óta.


Nem tudom, hogy ki és hol gyűjti a "népeket", de ezúton is jelentkezem, megjöttem. Vállalni és követni akarom a belső hangomat. Felmerült bennem a kérdés,  itthon és a külföld között, de hál'Istennek gyorsan rádöbbentem, hogy mi a realitás és mi az ami a csöpögős, romantikus regényekbe illik. Könnyedséget várok, vágyom a légiességet, hogy egyek, hogy ehessek és könnyed maradjak. Most túl sok fehérje van a gyomromban, szervezetemben ezért nehéznek érzem magam. Reggel szeretnék salátát enni, olivás-magvas barna/teljes -kiörlésű kenyérrel. A sportolói, izomépítő része is meg fog oldódni. Sűrű napok elé nézek, szeretnék terembe menni,de a többieket megelőzve a teázóba érni, hogy pihentető merengés után üdvözölhessem Őket.

Aki ezt hallja, olvassa és látja. Merjen hagyatkozni a belső hangra, kövesse az érzését. Igen, ki kell fejleszteni, igen foglalkozni kell és igen, jobban tudja, hogy merre visz az utunk.

Om Tat Sat. Közel vagyok Mester. Egyre közelebb.