Lenyomatok
2013.09.12. 17:03
Ismerősen köszönnek a kövek,
Energiák, foltok, lenyomatok - állnak mint a cövek.
Felvillan és átölel, emlékező kár tör fel.
Itt a vége,végre élve felkérve kiteljesedek,
Gyorsul az idő, múlnak a sebek,
hasít a múlt, tucatnyi angyal hull.
Forgácsolódva zörög már mindenem,
kopás, roppanás, kizökkenek.
Nincs többé nagyszájú fenegyerek.
Szerző: Mr.Escobar
Szólj hozzá!
Címkék: vers élet emlék boldogság fejlődés energia idő múlt érzések rím ölelés tér angyal folt elmúlt felvállalás lenyomat
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szerzetes.blog.hu/api/trackback/id/tr525509169
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.