Bázisugrás

2014.01.24. 13:19

screen_shot_2014-01-23_at_23_51_20_1390565895.png_510x460

Lelki bázisugrás. Talán ilyen lehet leszületni. Ilyen lehet az elköteleződés is. Szeretnék ritkán ígérni, de akkor nagyon. Ott vagyok és akkor, egy biztos ponton/ban. Tiszta akarattal el tudok válni valakitől, vagy hozzá tudom magam kötni. Egy életre. Egy (darab) lélekre. Néha magasabban szállok, olykor ünneplő szárnyakkal csókolom a fáradt árusok lelkét. Van, hogy igenis jól esik a sebes számmal csókolni a ráncos betont. Molyként tengődő emberek, karcsú sors által rágott dagadó élet! Lobogó üszkösödés, erkölcstelen küzködés. Alsó tagunk mosatlan, mint lelkünk – csóktól hervadó liliomlevél. Bűnökbe áztatott gyolcs – hogy József Attilát idézzem. IX – A remete. Szűzi vértől kéken izzó csipkebokor. Hiányló simítás – Alcijon simítása. Szálkás intimitás, úszunk a folyosón. Vereslő, vérfolyón. Kharonnal.

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzetes.blog.hu/api/trackback/id/tr135779345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása