Képeslap

2014.02.15. 22:44

Szeretek képeslapokat írni. Most fejeztem be ötöt. Van benne valami régimódi. Valami.... odafigyelő? Zavar, hogy a gesztus leértékelődött amióta dalolva adtam el magam Én is a digitális világnak. Számomra volt romantika a régi módi, postai levelezésekben, amikor heteket is várni kellett egy-egy levélre. Azok a levelek nem is 2-3 sorosak voltak! Kosztolányit hallgatok, elvarázsol a nyelv, csodás! Eszembe jut a zürichi éjszakai sétám, a tópart és Genf! Te csodás! „Melyiket méltóztatik szeretni?“ Szeretek egyedül lenni, de nem a lakásban, szobában. A tömegben, egyetemen, menzán, parkban. Még hasogatnak a lábaim, tegnap nagyot futottam. Holnap szerintem megismétlem a mutatványt, este pedig ellátogatok a Szent Szív templomba. Befejeztem egy könyvet, csekély választékom közül még hezitálok a következőn. Fáradt vagyok, leszívott a laptop bámulás és borús idő is van. 

Velem mi van?

A bejegyzés trackback címe:

https://szerzetes.blog.hu/api/trackback/id/tr55816247

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása