Délibáb
2014.11.06. 20:56
Szemüveg, rúzs, smink egy törpe sarkú fekete félkabáttal. Takarva a megszokott hosszú combokat, egy hamis mosoly, romboló, bíztató kacsintás. Egy illúzió egy lélek szóló hazuf simítás. Miért vagy Nekem ilyen kínzóan csinos – bukaresti délibáb. Tehetetelnség. Tehetetlenség amit kiváltasz belőlem. Egy hazug délibáb vagy. Előttem vagy, előttem lebegsz. Rám mosolyogsz, kacsintasz és mikor megölellek? Füstté válsz. Persze Én ott maradok. Sírva, égve, perzselve már, már meg sem lepődve, hogy ott vagyok – csak mégsem.
Némán nézlek, csendben figyellek. Minden egyes pislogással összeroppanok. Megrezzenek, megrepedek és elporlok. Nem a világot utálom, még csak ne mis az embereket. Egyszerűen magamat. Egyszerűen, lassan mardosva, mit az elhaló tűz.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.