Van akivel nem kell beszélni. Van akit nem mos el az eső. Csak van. Valami, ami (ember által) eltéphetetlen.

Elfáradtam. Valamikor fél8 körül már felébredtem, a kevés alvás ellenére is pihentnek, energikusnak éreztem magam. Magával ragadott a „The Grandmaster“ világa, de teljes mértékben tudtam azonosulni. Vonzó számomra az egyszerű, purítán, következetes élet, világ. Még mindig sokszor érzem azt, hogy visszaugranék X évet. Kezdem érteni, hogy miért adtak Draper karakterének Canadian Club-ot a kezébe. Uhh....! Mint egy dögös angyal. Kell pár másodperc, hogy felfogd. Pénteken bele is botlottam egy ilyen lányba, meglátjuk, hogy mi lesz a következő. Elöljáróban annyit, hogy szőke, arab és mocskosul gazdag. Aki ikrek, május 23. Anna nem tudta, hogy min röhögtem könnyesre magam, perceken keresztül. Hayk még kevesebbet értett a helyzetből.

Azt hiszem találtam egy témát amivel a következő 2-5 évben (is?) szívesen foglalkoznék és még évtizedeken át tartó lehetőség is van benne. Később a katonasággal is kapcsolatba kerülhetnék. Hihi. Lehet, hogy a nyaramat Angliában töltöm, de ez még nagyon sok kérdőjeles dolog. Lehet, hogy idén is kimaradok a Magyar Földre Táborból :( ! Ettől függetlenül ugyan úgy Magyarnak és Szkítának érzem és tartom magam. A finn-magyar nyelv összefüggéseit, fejlődését meg nem tudom vitatni. Ezzel szemben genetikailag Perutól Dél-Amerikiáig terülünk.

Jól esett a fáradtság. Reggel már egész viselhető külsőm volt (félmeztelenül), bár egy hajvágás rámfér. Talán Bogdan be tudja vállalni.  Egy picit nem figyeltem oda és lefutottam 8 km-ert közepes tempóban!

„Hogy meglássam szép napomat,

Isten adta jobb sorsomat,

hazámat úgy szeressem népek trónjára emeljem!“

Varga B. Tamás

Egészen meglep, hogy mennyire más tudok lenni, hogy ha ki van oldva a kézifék. Ha valami, valaki kioldja. Napfény, lányok/nők/NŐk, whisky. Olyankor átbillen egy kapcsoló vagy nem is tudom. Ragyogás.

Corp.Identity & Image közepén azt érzem, hogy nem szántam időt magamra az utóbbi napokban. A befelé figyelésre. Olvastam, sportoltam, tettem a kötelességeimet, de nem nem raktam ki a „Világ bekaphatja“ táblát 5-10 percnél tovább. Erre az döbbentette rá, hogy most szalasztottam el egy újabb lehetőséget. Nem tudom ,hogy lesz-e/mikor következő. Töredék másodperccel később a fejemet hasítottam volna a falba és utána még egyszer. Trigger. Alig pár órája írtam róla. Hahaha :) - Istennek van humora.

„You hid your skeletons when I had shown you mine,

You walk thee devil that you’d left behind

I saw the evidence, the crimson soaking through

Ten thousand promises, than thousand ways to lose“

LP – Powerless

Nem beszélek, csendben vagyok. Nincs kivel beszélnem. Nincs kihez beszélnem. (Itt). Lehetőségeim szerint beleszarok az utóbbi 1-2 napban pár dologba. Miért? Mert át tudom úgy csoportosaítani a dolgaimat, hogy ne legyen belőle probléma. Úgy érzem jól. Ilyen szempontból sodornak az érzelmeim. Az idézet most magamnak szól, magamnak egyhelyben tapsikolva.  Nem vagyok egyensúlyban, egyensúlytalan vagyok – még. A sámánizmust, természeti kultúrát vezető fonálként látom a heteimben. Nincs para, csak változás, mint a járni tanuló gyermek. Be, be ütöm magam amitől lila foltos leszek (forza Fradi!), de megtanulok járni.

“Azt hiszem, a fehér ember úgy fél attól a világtól, amelyet alkotott magának, hogy se látni, se érezni, se szagolni nem akarja. Ha az arcodba csapódik az eső vagy a hó, ha a jeges szél megdermesztett és most a füstölgő tűz mellett felmelegszel, ha a forró gőzfürdőből kijövet a hideg folyóba veted magad – akkor érzed, hogy élsz, de ti ezt az érzést már nem igénylitek.“

Forrás

1. "You have discovered how everthiny is simple. Having courage is enough" p.14 Ez Nekem egy megerősítés, visszacsatolás volt, hogy 2012 őszén igenis jól döntöttem, a hitemre (,hogy el fogok helyezkedni, hogy minden rendben lesz) is mertem támaszkodni. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni: Itt vagyok. Oda akarok eljutni. Oda fogok eljutni. Hogyan? Nem tudom, meghagyom az Univerzumnak az "apróságok" elrendezését.

2. Isten nem az erényesekhez szól, hanem azokhoz akik készen állnak rá. - ez a filmből van, de Engem nagyon elgondolkodtatott, hogy az erény/Istennel való "beszélgetés" (hit?) mennyire áll párhuzamban.

Viszonylag sokat beszélgettem a héten a szerencséről. Talán a sors és a szerencse szinonímák. Hiszek bennük és mind a kettőért meg kell dolgozni. Nem hiszem, hogy valaki megbotlik az utcán és hopp! szerencsés lesz. Ahogy szín 2-essel sem ajánlanak PhD helyet a Stamfordon. Nem. Azért meg kell dolgozni. A héten néztem meg, ajánlott 99%-ra megírni a GMAT tesztet, 95%-tól lehet reménykedni. Saját magamon tapasztolom, hogy szerencse és sors is Isteni kegy. Mindeddig 5x meghalhattam volna, cseppnyi életem alatt. Sors vagy szerencse, hogy magyar lettem? Sors vagy szerencse, hogy az irodalmat megszerettem? Szeretem azt hinni, azt vallani, hogy a dolgokért meg kell harcolni, hogy tenni kell értük. Igen, létezik a vak szerencse is, de az talán a létezés, porhüvelyi vétkünk pár százalékát teszi ki. Nem többet. Égi kuponokat beváltunk, újakat szerzünk, -10% +30% - 12% és így tovább. Karma.

„Nyár van és villámló meleg.
Állnak, s tudom, szárnyuk se rebben,
a szárnyasok, mint égő kerubok
a bedeszkázott, szálkás ketrecekben.“

Pilinszky János – A szerelem sivataga

Szerintem vannak „checkpointok“, kapuk amin át kell haladnom. Pont. No kec mec, no gecó. Akár merre járok a világ szegletében meg fogom kapni azt a löketet ami sors szinten meg van írva. Ez számomra nem csak a fizikai testet jelenti, hogy rám esik egy virágcserép vagy megbotlom. Én energialény vagyok aki a teljességgel egyenlő. Bennem létezik minden és Én létezek mindenben. Nyílok a rügyben, szállok a füttyben, szökkenek mint a nyúl, vonyítom a holdat mint a (farkas)kutya. Már leírtam rég, a munkában hiszek, az eredményekben. Hogy az érzések? Igen, az is munka, része lehet egy tudatos teremtésnek, egy folyamatnak. Akarok. Érzek. Ez visz előre. Casciai Szent Rita szavaival élve:

„Előmenetelt óhajtottam, 
gondolkodó agyat adott és testi erőt kaptam, hogy dolgozzam.“

Egy meghallgatott imádság

Múlt vasárnap Szent Ritánál gyújtottam gyertyát. Gyertyákat. Szerencsém jegyében várom, hogy lemenjen az utolsó hét az AIESEC toborzóból, utána intenzívebben szeretnék olaszozni.

Külhon. Haza. Újból visszajutottam ahhoz a gondolathoz, hogy nem a tudatlanság egy elme rákfenéje hanem (1) tudás illúziója (2) merev elméjűség. Lehet, hogy nem tudod elképzelni erről-vagy-arról azt-vagy-amazt, de ha a tények mutatnak valamit, akkor higgy a tényekben. A tények Nekem történelmi időket mutatnak és háborús kort (UK-Rajna & Arabok és jön a Balkán). Borús véresőt, koszorús keselyűt. Si vis pacem para bellum. Opportunizmusom tudom, lépésem már kiszámoltam. A homok pereg. Békét kívánok, csendben együtt élő népeket, cserébe jönnek a rendben gyilkoló gépezetek. A recept maradt, vérnek magvai etetik a savtól émelygő földet. Hiszek és hinni akarok. Hinni akarok valami szebben, jobban, magasztosabban – amit nem adnak ingyen. Amiért tenni kell. Ezért tenni kell.

„Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!“

Kölcsey Ferenc - Huszt

Izomdiszmorfia & Nemi szerepek

Erre a hétre 2 feladatot tűztem ki magamnak:

0. Holnap tartok egy frankó kiselőadást a WWF és Greenpeace vállalati identitásáról és (ön)képéről

1. Bízni fogok a külvilágban

2. Az élet minden területén bátor & nyitott leszek

Meg nem fogom gondolni, hogy mindenki tehet egy vastag szívességet. Lekűzdöm saját magamat, a görcsössé bénítő önbizalomhiányt, bizonytalanságot. Muszály vagyok. Ahogy egyre jobban ki tudok teljesedni úgy érzem magam egyre inkább UFO-nak. Komolyzenei konceretkre járok szabadidőben, sportolok, de focit nem nézek, nem is követem, a klasszikus irodalom, művészet is élénken érdekel. Nem járok különösebben bulizni, de szeretem a természetet és nem a fészbúkró' tájékozódom, tanulgatok róni. Nagyon sokszor nem az a kérdés bennem, hogy jó irányba megyek-e (1-1 tantárgyból), hanem, hogy van elég erőm saját magamban, hogy erről másokat is meggyőzzek?! Napokban véglegesen rájöttem, hogy fontos, hogy magyar -majdnemvalamireálisatírtam-barátnőm legyen. Igen, csinos a kínai lány, csinos az indai lány, de Juhász Gyula - Milyen volt szőksége ugyan úgy nem fog hömpölygő nedvekben remegő térdeket okozni Neki mint Radnóti Miklós - Október végi hexameterek verse sem. Furcsa. Az itteni nyugalom kihozza belőlem a régimódi énemet, még templomba is járok. Rendszeresen! Perselypénzért Lassan be kell pittyentenem egy 10-est a perselybe, zaciban szoktam gyertyát gyújtani. Spúr vagyok a zsidó pedofilokkal. Egyiket a családomért & szeretteimért. (Casciai) Szent Rita lábánál tettem le ma a mécseseket, Ő írta az "Egy meghallgatott imádtság" c. bölcseletet. Amit Ő leírt, azt érzem Én is. Áprilissal költözöm, addig még kell(ene) vennem 2 fehér inget. Még mindig szeretek öltözködni, szeretem, hogy sok ruhám van, választékosan tudok öltözni. Már csak egy fix (földrajzi) hely szükséges ahová végre picit megtelepedhetek. Svájc különböző pontjai, Dubaj (esetleg más arab "pénzországok"). A tengeren túlra csak akkor megyek, hogy ha valami nagyon nagy (NFL,NBA, Yale, Stamford etc.) helyen fogok dolgozni pénzt keresni. Azt már rég megtanultam, hogy ember Isten végez. Addig is mindenki fogjon egy kecses leánykezet, és táncra!

Dmitri Shostakovich - Waltz no. 2

PS: Ne törd meg az áramlást, ez az élet szabálya!

Megint az agyam választott el attól, hogy átlinkeljek egy számot, egy töredéket „minek születtél (...) tisztább az üvegnél“. Már vágólapra is raktam a linket, szinte arcodra kattintottam. Érzésben. Már nem változtat semmin. Én elfáradtam, nagyon. (Most) Nem pszichésen, lélekben értem, hanem fizikálisan. Alapvető angol & olasz kifejezések esnek ki a fejemből, fáj a bal vádlim, izomláz is van a fenekemben a délutáni futástól. Kezeim  nehezek, érzem a „vasazás“ hatását. Meleg pulcsiban és nadrágban ülök a fűtőtest mellett, de fázom, de annyira nem, hogy ne érezzek, - bódultan. Hogy is mondta Villon?

"Tűzben égek és mégis vacogok

Parazsas kályhánál vad láz diderget"

Francois Villon - Ellentétek

Futkorászik az ideg a karomon, annyi (mindig?) van bennem, hogy pár rövid sort váltsak a Mérnök Úr-ral a geopolitikáról. Cigányia vagy Mediátor ország születik a hármashatárnál?! Nehéz a testem és szaladnak az érzések, mint a szétgurult gyógyszerek, pedig ez csak a világ, ahogy Én látom. Terápiás jelleggel. Ha minden jól megy márczius végével költözöm, de ez még kiderül. „Amíg tudod szeresd, amíg tudod öleld meg!“ – Ó Te bestia! Te pokol szukája! Te, ki Rám is Rám köszöntél, Te csábító démoni feketség, depresszió, Te szuicid hajlam! Óh, Te bestia! Magad helyet Magam nem harcolhatok, de megdöbbentett, hogy általam csodált és sokra tartott, számomra fontos embert is megkörnyékeztél. Utána elfogadtam, ha megtörténik akkor (1) elmegyek fekete lélekkel, sebzett öltönyben (2) küldetek koszorút. Más helyett élni nem tudok. Céhet szeretnék „alapítani“ – dinasztiát ami generációkon ível át. Úgy érzem, hogy Nálunk most adott minden ehhez. Vannak generációk amik egyszerre és egy irányba képesek menni. Hogy mit hoz a jövő? Külpolitika? Nem tudom, nem vagyok polip, hogy megmondjam. Tippelni tudok, de egyben hiszek: családomnak, családunknak gyarapodást és előrelépést anyagilag és érzelmileg egy aránt.

„Pici szoknyábban, tisztább az üvegnél.....“

Forrás