Megnyitottam a legutóbbi irományomat (Nyikolaj), folytatom! Írni fogok. Beleolvastam a sorokba. Nem ment. A téma meglenne amit és amiről írjak, ha visszagondolok az elmúlt 2 hónapomra száz meg egy dologot beleszőhetnék. Száz meg egy bölcselet, megtapasztalást és ugyan ennyi élményt vagy fájdalmat.

Ahogy délután mosogattam, eltöprengtem azon, hogy vajon kellően értékeltem-e azokat, akik engem választottak (akármilyen minőségben) az elmúlt 10 évben? Kellően becsültem-e A-t, B-t, C-t, D-t? Két mozdulat között eszembe jutott, hogy A-Z-ig (vagy Z-A-ig) próbáltam a legtöbbet, legjobbat kihozni magamból (az adott korban, helyzetben). Nem, nem, gondolom, hogy mindig összejött volna mert (1) volt, hogy igen komoly érzelmi és anyagi válság mellett estem be egy kapcsolat „komolyabb“ felébe (2) az élet kényszere miatt alakult úgy a kapcsolat ahogy (3) még gyerekek voltunk - jobban mint most (4) vagy szimplán csak dugtunk.

Biológiai vibrátor. Nem voltak ezek a kapcsolatok sem rosszak, -lamentálok el rajta- lelkifurka nélkül tudtam egy-két-x menet után angolosan távozni. Teremből vagy terembe – ez volt a két lehetőség. A másik sokkal fontosabb kérdés–már törölgetés közben- ,hogy Engem eléggé értekeltek-e? Tudták-e, hogy adott esetben mit nyernek a VÁM-on, mit veszítenek a réven? Írnám, mondanám, hogy visszagondolok erre-arra,de....nem. Feltételezem, hogy mindegyik teljes tudatában döntött úgy ahogy. Naiv vagyok? Lehet. Empatikus vagyok? Biztos. Hiszek az emberekben? Igen. A 2-eseket ide sorolom? Nem, mert a „Nő nem ember“ –mindenki értelmezze, saját mentális képességei szerint; leszarom. A tészta sem étel, ahogy a medve sem játék.

Hiszek. Hiszek, még mindig a pálinkában mindegyikben, vallom még mindig, most is Őket. Nem érzem, hogy különösebben foglalkoznék a jelenemben Velük, van más (USI) ami lekössön. Nem azért vagyok itt, hogy ez-az közbe szólhasson. –Sok gondolat átcikázik rajtam-

Soxor érzem azt ,hogy amit kaptam Tőletek, az hiányzik. Arról már régen letettem, hogy A) b) c) d) személyt magamhoz kössek. Ha akar, mehet a kurva anyjába. Most is volt eltávozó. Tökjó. És? Meghozott teljes (?) tudatában egy döntés. Felőlem‘ .

Sokszor azt érzem, hogy kinőttem már belőletek. Utána mindig rádöbbenek, hogy amennyire hányingerem tud lenni a női 2-es fajtól annyira imádom őket és annyira rajongok értük. Sokkal jobban. MILF-ek, Cougarok és csinos bisexek előre! Lehet, hogy Szingapúrban vagy Ausztráliában kötök ki egy rövidebb időre (fél év), ez még a messzi távol furujájának lágy hangja. Menekülök? Nem. Nincs mi elől, nincs miért menekülnöm. Szeretném megragadni a lehetőségeket, amik adottak.

Letettem már Rólatok –sok szempontból-. Igen, várom a Kerecsent, a lehetőségeket, amiket magával hoz,de semmi több. Imádlak Titeket, egytől egyig, rajongok értetek, az utolsó ocsmány, troll, ogre darabig. Ahogy azt is tudom, hogy mekkora szakadt érzelmi kurvák és haszonleső ribancok szívvel tudtok érezni – és szopni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.